Tovább egy házzal
Itt eddig még nem, itt többé soha: |
jár-kel a fény a házban, átsajog |
helyiségeken: hol a jégszekrény, hol a |
mosdó vagy a fürdőkád oldala |
árad meg fehéren a félhomályban, ahogy |
nyitok-csukok ajtókat, elmosom |
a két poharat, itt többé sosem, |
itt még nem eddig, de most mindezt: a sarokban |
a rossz mosógépet, a sötét polip-kaktuszokkal, |
a párkányt, a tükörhöz tűzött képeslapon |
a tenyérnyi Füredet: átlakom |
emlékemmé. Ami szilárd volt, végleges volt, |
kitöltött tér – ezentúl élőként élő testbe |
épül és időbe. Vizet zúdítanak ki |
a ház elé: egyetlen pillanatra, |
mielőtt lenne szürkén sötétebb szürke folt, |
árnyéksík: sugárral, iránnyal áthatott |
el- és szétszáguldás, csillagrendszer. |
megbiccen, kigyullad-kihamvad a veranda |
linóleum-padlója. Itt már sosem, de |
majd máskor, másutt, miközben öntudatra |
lassú hullám dobálgat, más falakra, |
repedések, képek más rendszerére |
föleszmélő szemekkel – felszinére |
az örvénynek sehonnan ez forog, |
hogy lennék majd itt és most akkor ott. |
|
|
|