Mintha
A vedlett, sárga gyógyszálló előtt |
a letarolt, hideg parkban a gőz |
vízszint csapong a gyógyvizes medence |
zöld négyszöge fölött. Jönnek, kerengve, |
árnyékfoltok a ködben: jobbra-balra |
elhúz, ha varjú, rézsút az avarra |
inog le, ha levél, vagy tapogatva |
kiköt a síkos lépcsőn, lefaragja |
a belső éleket. Száraz és sötét |
szellemrajt zörget egy-egy széllökés |
ide-oda. Olyik beletalál a |
medencébe: zöld ál-túlvilágba, |
a forrongó, meleg üveg alatt |
ragyog: hiánytalan, színes halott. |
Lebegve ágtalan és árnytalan, |
nem hat, nem él, nem változik, de van. |
Mintha egy langyos, átlátszó öröklét |
lakná két szó között a senkiföldjét. |
Mintha mégiscsak konzerválható |
volna tavalyi hő, tavalyi hó. |
Mintha lenne egy köztes állapot, |
amelyben épen elnyújtózhatok. |
Mintha egy helyiségből az időt |
kiszivattyúznák, és se azelőtt, |
se ezután soha többé, csak a |
fém és üveg és villany évszaka: |
még csillog és már rég nem az, ami. |
Így lehet, úgy-ahogy, megtartani. |
|
|
|