Gyerekkori öreg nők
Mi is volt még? Az oszlopos pohárszék, |
nyersmáj-színű márványlappal. A csészék |
– a fénybe tartva szürke csésze-köd- |
felhővé ritkultak –, az Új Idők |
pár évfolyama, árny-agár ovál |
keretben, karlsbadi emlékpohár, |
de már csak mint a süllyedő hajóról |
találomra mentett kakukkos óra |
vagy tízszemélyes étkészlet egy sziget |
pálmái és kecskéi közt. Minek |
kellett család-, cseléd- és fénytelen, |
vizes garzonba két egymást szemen |
vetítő nagytükör? Üres levest |
ezüst kanállal enni? Érdemes |
volt a szemenként adagolt cukorhoz |
csipeszt fogni? Mit gondoltak, mikor fog |
a rongyláda purgatóriumát |
lakó, tíz-éve-volt-divat ruhák |
közül akár csak egy is üdvözülni |
egy tavaszi korzón? (Mikor derült ki: |
ha úgyse megy, már nincs mért zongoráznom, |
sosem fogom egy „jó” vidéki házban |
a „Für Elise”-zel kápráztatni el |
komoly kérőimet?) Ugyan mivel |
áltathatták maguk, ki tudja: váltig |
hitték, azért egy-két játékszabályt még |
maga a sors is figyelembe vesz. |
Ínség, betegség: jó, rendben – de ez? |
Alice őszen, még mindig lakkcipőben |
és jólnevelten egy abszurd időben, |
egy álomban, mely ezúttal szilárd |
anyagból gyúratott – az álvilág |
egy fél világért össze nem omolna. |
Közben az idő úgy megy, mintha volna |
még s az övék: hol zölden, hol fehéren |
habzik föl, a soha az új nevén nem |
hívott teret futólag rózsavészbe |
döntve, vagy hó-szellemképpel tetézve |
az emlékmű-oroszlán bronzsörényét, |
az időjelző-házat. Újra, végképp |
lecsattog s úgy marad a rossz roletta, |
mind foltosabb a fal, mind cigaretta- |
papír-szerűbb a foltos bőr a kézen, |
táskák közé süpped a könnyező szem. |
És még mi is? Csak egy túlexponált |
fotó: fehér szellem – a gyertyaláng – |
elől, kinn vélhetőleg tél meg este, |
benn villanyfény, ünnepi abrosz csücske |
lóg be a képbe, egy tükörkeret |
ködös cirkalmai. A hátteret |
szerzett jogon birtokló árny-gomolyból |
félig-alig kitetsző szürke foltból, |
fél-körvonalból kis jóindulattal |
egy váll vagy áll, vagy azonosíthatatlan |
gazdájú kéz olvasható elő – |
az is mosódik végleg elfelé… |
|
|
|