A szomorú feleség

Míg vágom a répát, minden szeletét át-   meg átszurkálja a fény; mind kis kerek ablak – halvány sugaras nap   fényérzékeny lemezén, mintha kusza írás, holt nyelven, amit más   még megfejthetne – de én?… Súrlódva a vájdling vízben habkristály ring,   csillogva összeomol. Ahogy takarítok, elveszettnek hitt gomb   hunyorog ágyam alól, egy régi ruhámról, az is, az a mámor   él még lappangva – de hol?