Halott barátok koszorúja

Nemzedékemnek És seregek már ahogy elsuhannak kapkodhatok én utánuk hiába karban csendülő nevetésünk cinkos szemhunyorításunk ma pára emlékszel-e rájuk reccsentenem hamvába holt lelakatolva emlékezetük avagy éppen elsinkófálta holmi tolvaj éveken át beidegződött félmondataink titka elvész nem neszel rá friss ismeretség ki nem bogozza nyelvész