Téli fák diadala

Mért bámulod a girbegurba ágat tar fákon ezt a téli kuszaságot ívet hurkot a vesszők fonadékát ráocsúdol még holtukban se némák az ég az űr előtt kirajzolódva grafikát rónak képzelt papírodra hogy ami él vagy nemrég élt az űrön nyomot üzen folyvást hogy rajta győzzön ha nem is emberi szóval beszéddel de az idő ínségében is ével aminek egyszer meg kellett születni azt mondja ki erősebb mint a semmi