Mindennap cirkusz

Sátrat bontott a cirkusz elvonultak elefántok majmocskák műlovarnők bűvészek és keleti lángnyelők bohócok a mesévé finomult had táborhelyükön a fű újra nőtt Vajon nyom se maradt volna utánuk előcsoszognak ráncosbőrűek emlékeik csípik redőiket s engeszteletlen űrbe trombitálnak virgonc csapat ricsajozik nyomukban és egy-egy oktondi hátukra pattan sivalkodik is ha a szörnyű ormány odapaskol orcátlanságuk folytán és villognak cikáznak tarkabarka élő röppentyűk derűre-borúra telhetetlen mézelők légiója bűvész legyen talpán szelídítőjük ki művészetét nem sajnálja tőlük jön már búgja érthetetlen igéit szózatai az édent is ígérik tipeg utána aki még viháncolt ott andalog ki mezsgyén túlra táncolt a vastagbőr magába temetkezve rá csak ő nem hederítene egy se s a dobogón emberfölötti próba egyszeriségének mutogatója a fájó testnek fittyet hányva mester csodálatodért vereslő tüzet nyel s illeg aki magát csúfolja inkább magánszámát csak el ne hanyagolnád cirkusz néven szikrázott tűzijáték itt emberi vagy akár állati ki néző volt most bőréből kibújva a mutatványost helyettesíti