Rekedtesen

Rekedtesen szegényesen kurtán-furcsán ahogyan még egy éve sem Körülöttem hamis ország úgy nevezik az öregkor verőfénye is fátyolos társaságul fura jószág Torzultak itt a szokások mintha ragyás bombatépett volnék úgy néznek rám erre tegnapforma fehérnépek Ásításra ingerlő sík pedig akár hegytetőre kapaszkodnék úgy zihálok szoknya után cihelődve Kikerülni lehetett-e benne volt az egyezségben ez a messzi állomása utamnak ha már rátértem Játszmámra nincs visszavágó jobb híján most kaparj kurta szöcskét sólyomnak tanulva kakukkszóból szerenádot Naplóba álmodott égbolt bár tünde naprendszeréből tán épp ez a számfölötti igazi űrbe kitörni