Főhajtás Itáliának

A vonaton utastársam a vámos mikor harmadszor búcsúzkodva már tiszteltette sosem-élt húgomat ráébredtem friss esze arra jár az ismeretlent tegye ismerőssé egy gesztussal egy szóval hirtelen szomszédságába így a senkiföldjén felebarátja komája terem s amikor éhesen harmadmagammal Sienába toppantam délután egy járókelőtől tudakozódva szerény árlapú vendéglő után karon fogott s mellékutcákon által kicsiny osteriához vezetett s ott is a gazda lelkére kötötte olcsón tálaljon és bőségeset otthon e hétfőt ünnepnek mesélte egy perc színjátékot hoz operát Rómába menet aszalt zsebűt-torkút ásványvízzel kínáltak a bakák Velencében a Banca del Lavoro címét kutatva ösztöndíjamért érdeklődni a főpostára küldött a rendőr és annyit szentül igért megvár s mivel a bank az épülettömb túlsó oldalán volt található már fordultam s a vigile urbano elpárolgott itáliai hó megértettem végre hogy ők az éden utolsó hűséges gyermekei egytől egyig árnyékfutó az élet napsütötte táncterét keresi beborulhat pajtásához szorulva csihol melengető házi napot s én idegenként csupán karnyújtásra reménységül némi visszfényt kapok