A kisfiú

Áll küszöböm előtt reménykedőn tudatlan nála lelkesedőbb nincsen hogy befogadjam Türelmetlenkedik várt vendégeskedése csontjába híreit majd a bőrére vésse Sóvárgása minél több válik itt valóra uzsorás szenvedély metsz belé komisz óra Egy boldogsága és romlása ez a fajta nem nyúlhat érte kéz segíteni rajta Toporog végtelen terek naprendszerében s kapkod határokért Fejét csóválja a férfi a kisfiút ugyan ki érti