Leshelyemről

Az ablakpárkányra alulról meredtem mert még föl nem értem rövid lévén hozzá a törzsem igencsak kurta még a létem annál érdekesebb a látvány szemem előtt menetelésük keménykalap mintegy zsinóron puhakalap billegve rézsút micisapka az égre döfve s de szép ahogy széles flórenci s kísérője szürke cilinder párosan szalontáncát lejti ám legszebb mégis a födetlen gesztenye fürtök lobogása amint szememnek láthatatlan orkán sudarát gyűri rázza s ahogy telek sarkát tiporva nyarak toltak mind magasabbra többé nemcsak a fejfedőkre láttam azt is mi van alatta egy meg két vízszintes vonáshoz társul néhány hosszanti árok egymástól alig különböztek leshelyemről az arra járók eltelnie több évtizednek kellett ahhoz hogy fölfedezzem ott tévelygek mind tétovábban földrésznyi mozgó rengetegben kiáltozom azóta is csak merre van a sűrű kiútja vagy hogy érkezzen hegyimentő s az emberek közül kihúzna