Képtár, vaksötétben

November végén borongós kövér Bologna városa szakadatlan szakadt az eső a hódara az átfutó albergo folyosóján hol szállásra akadtam fekete kombinéban sellő mosolygott rám az eszemadta odakünt a középkori közökön sikátorokon egymáshoz hajolva fenyegetett a két ferde torony mindjárt a falusi kisfiúra rogy a Garisenda és az Asinelli s az árkádok alatt sem tudtam száraz menedékre lelni gyerünk a képtárba keressünk fejünk fölé födelet üdítsenek föl a Caraccik a helyi érzelmesek soha ilyen szívesen ahogy a belépőjegy árát kifizettem a rendészek meg derűsen tessékeltek beljebb menten a küszöbön túl egyiptomi homály jégverem igazi a falakat utoljára augusztus fűthette ki a világítást be se kapcsolták az egy szál látogatónak nappali éjszaka kiguvaszthattam szemgolyómat a látvány körös-körül fekete hol lehetnek a kora barokk a derék kismester Francia festette zenélő angyalok ahová pillogok Raffaello égre sóvárgó Ceciliája vagy a tisztes Guido Reni színes emlékezése a mamára kicsoda mondja meg itt ki az esendő s ki a szent ki tölti meg tisztánlátással a kivilágítatlan jelent duhajkodjon hát képzeletem korlátlan kedvére pingáltam vigyorgó vicsorgó ág-bogakat a sötétre tucatszám sorjázott a meghökkentő egyszeri eset homokórával szereltem föl a napkeleti bölcseket körzővel szögmérővel a magasságok őrét viharlámpával bizonyos szűzeket a sok dőrét galambot ültettem a hóhér vállára hajában olajág fölszerszámoztam díszelgő macskák csapatát virágcsendéletet szagoltattam érdeklődő ölebbel korhely halak magasra hágó disputáját idéztem fel sárga eget kék szántót földön túli tónusokat amit csak a szellem ecsetje ken föl szabad indulat s a képcsőszök rémületére visongva bokáztam ki nevetve ugyan mit tehettem fejvesztve rohantak a terembe vörösbor mellett kockás abroszra könyökölve törik fejüket a rejtélyen ma is de én nem árulom el nekik