A dzsinn válasza

Parancsolj földi gazdám a mélyből fölbukkanva szólt rám Add vissza Nem azt nem tehetem kívánságod a harmadik utánit elkockáztam ifjúkorod a másodszori partot érést ráismerés újra játszott csodáit hogy leoldozva ugyanaz a pendely lélegzetfojtó bűbájt ismételjen permetezetlen tönköstül kivágott gyümölcsfádról se hajtathatok ágat nem maradt kertész órádnak se csokra cserélni léptet faló atlaszokra magad egyetlen óriás száj hideget forrót bezabálnál keressem inkább újra ráják rombuszhalak mélyvizi társaságát ott egy-egy áramütés elbeszéli akarni sem több mint csak élni de adhatok neked egy kavicsot mindenség az is körbejárhatod s falevelet zöldül szikkad leszárad súg többfelvonásos tragédiákat egy árnyékfolttal megtetézem fény szívja föl hogy majd ő fényt emésszen megértheted reggeltől alkonyig egy élet kikerekedik