A hamelni emberfogó

Egy szó a napok ablakán kikukkant szennyét önti rám talpig mocskol ken a szemét be idegenné ferdít pecséte tátoghatok dörgölhetem nem tisztul le ál-életem máris hír dől nyakamba másik rögvest fejem dicsfényben ázik botcsinálta csodatevő varázst honnan vegyek elő tisztességtől hiába viszket bőröm nem vedli le e tisztet majd szóbeszéd cifráz megint sorsomra tarkabarka színt ki melyik máznak a bolondja mámoráért tódul nyomomba kényszerszülte emberfogó kendőzetlen mondd mire jó évtizedeket ismeretlen irhámban ébren átteleltem