Apák és fiak

Nyomkeresők század eleji költők a tizenkilencedik szökevényei még hittétek kérdésekre a választ farsangolók tudják kimondani görög khitónt mágus-süveget öltők piros mellényt gyermeki hacukát próbálgattátok cserélt csillagállás tán boldogítóbb sugallatot ád a báli napok fölhangolt beszédét ízlelgettétek is nyelveteken megsúghatja esztendőkre a jelszót az a rejtélyes az az idegen éltettétek a lázat meg a mámort suttogtátok csak a szépség maga csalogatott a cél igézetével a művészetek paradicsoma azután a mulatság üledéke a hamuban jöhet a számvetés vallomás szótlan surranó folyónak és valóban maga ellen vitéz akinek szózatát meghangszerelni jajgatása maradt s az hangtalan nyers fiak ezért téblábolunk mi a fenség rozsdálló kapuiban fejünkbe mást vert történelmi lecke hó alól nem mag egy szénrög jut-e kóbor disznókrumpli kantinszemétből s posztónk szálakra nyűtte fésüje csupasz hétköznapok nagysága vár ránk szemérmetlen környezet panaszos siráma vár a természet regéje a kanyarban sikongó villamos panorámának pókháló magánya rissz-rossz szállás kamrája szögletén s vitorlázó ölyv s remény szerelem mint szalma közt kidöntött pléhedény ez a mi szemhatárunk az enyém is s ha döngetek rajta kopogtatok nem tapasztalaton túl istenítek de épp egy emberi mozdulatot