Fohász sugallatért
| káromlást pletykát szózatot |
| súgj a sugallat sem vagyok |
|
Apák és fiak
| Nyomkeresők század eleji költők |
| a tizenkilencedik szökevényei |
| még hittétek kérdésekre a választ |
| farsangolók tudják kimondani |
| görög khitónt mágus-süveget öltők |
| piros mellényt gyermeki hacukát |
| próbálgattátok cserélt csillagállás |
| tán boldogítóbb sugallatot ád |
| a báli napok fölhangolt beszédét |
| ízlelgettétek is nyelveteken |
| megsúghatja esztendőkre a jelszót |
| az a rejtélyes az az idegen |
| éltettétek a lázat meg a mámort |
| suttogtátok csak a szépség maga |
| csalogatott a cél igézetével |
| azután a mulatság üledéke |
| a hamuban jöhet a számvetés |
| vallomás szótlan surranó folyónak |
| és valóban maga ellen vitéz |
| akinek szózatát meghangszerelni |
| jajgatása maradt s az hangtalan |
| nyers fiak ezért téblábolunk mi |
| a fenség rozsdálló kapuiban |
| fejünkbe mást vert történelmi lecke |
| hó alól nem mag egy szénrög jut-e |
| kóbor disznókrumpli kantinszemétből |
| s posztónk szálakra nyűtte fésüje |
| csupasz hétköznapok nagysága vár ránk |
| szemérmetlen környezet panaszos |
| siráma vár a természet regéje |
| a kanyarban sikongó villamos |
| panorámának pókháló magánya |
| rissz-rossz szállás kamrája szögletén |
| s vitorlázó ölyv s remény szerelem |
| mint szalma közt kidöntött pléhedény |
| ez a mi szemhatárunk az enyém is |
| s ha döngetek rajta kopogtatok |
| nem tapasztalaton túl istenítek |
| de épp egy emberi mozdulatot |
|
Társszerzők
| rajta mondtam rászedheted |
| más-más tartásban a testet |
| fölbuzdulásból pecséttörésből |
|
A hamelni emberfogó
| kikukkant szennyét önti rám |
| talpig mocskol ken a szemét be |
| máris hír dől nyakamba másik |
| rögvest fejem dicsfényben ázik |
| varázst honnan vegyek elő |
| tisztességtől hiába viszket |
| bőröm nem vedli le e tisztet |
| majd szóbeszéd cifráz megint |
| sorsomra tarkabarka színt |
| ki melyik máznak a bolondja |
| kendőzetlen mondd mire jó |
| irhámban ébren átteleltem |
|
Kikiáltó
| Igen tisztelt nagyrabecsült |
| szájtáti ki mind egybegyűlt |
| számon kívül és szám fölött |
| számlált bámész nézősereg |
| és nem is akadt annyi tér |
| függöny rejt ne faggassatok |
| mánkhoz képest valami más |
| ezt sem mondhatom meg előre |
| cintányérral bátran ajánlom |
| ismerjük meg együtt a nyáron |
| addig buzgón csak harsogok |
|
Elkésett fagyosszent
| Mit csinálok ezen a kora nyáron |
| már kerek egy hónapja fázom |
| töretlenül következetesen |
| s nem jut el agyam peremére sem |
| vámháború kereskedelmi válság |
| rá is szikrázom kajánkodva álság |
| mit nekem azonosság szabad akarat |
| makacsul borzongok a nap alatt |
| amely most persze épp észlelhetetlen |
| igazmondó végül is így lehettem |
| didergek reszketek csak ez a szó |
| s nem lét vagy érték csak ez a való |
| s mi több amire soha senki pártban |
| vacogók közt sorstársakra találtam |
| pedig valaha drótsövény mögött |
| megéltem ennél dermesztőbb időt |
| mínusz huszonöt-harminc fokban étlen |
| egy szál zakóban Ó-Moldva szivében |
| számláláskor míg viasz-pálcika |
| gyanánt dőlt ki tegnapi cimbora |
| kettős látású ki sandít ma hátra |
| a részből is álmélkodva a másra |
| lesek keresztül ujj-rácsaimon |
| emlékezem tehát hazudozom |
|
Vándorlás egy arcon
| Bejártam azt a hetyke tájat |
| pofacsonttól a begyes állig |
| halmaira nagyralátás sugárzik |
| s egyszer csak megláttam besüppedt |
| hajdan különc tektonikáját |
| kik védett terepét csodálták |
| s ahogy redői gyarapodtak |
|
A dzsinn válasza
| a mélyből fölbukkanva szólt rám |
|
| kívánságod a harmadik utánit |
| a másodszori partot érést |
| ráismerés újra játszott csodáit |
| hogy leoldozva ugyanaz a pendely |
| lélegzetfojtó bűbájt ismételjen |
| permetezetlen tönköstül kivágott |
| gyümölcsfádról se hajtathatok ágat |
| nem maradt kertész órádnak se csokra |
| cserélni léptet faló atlaszokra |
| magad egyetlen óriás száj |
| hideget forrót bezabálnál |
| keressem inkább újra ráják |
| rombuszhalak mélyvizi társaságát |
| ott egy-egy áramütés elbeszéli |
| akarni sem több mint csak élni |
| de adhatok neked egy kavicsot |
| mindenség az is körbejárhatod |
| s falevelet zöldül szikkad leszárad |
| súg többfelvonásos tragédiákat |
| egy árnyékfolttal megtetézem |
| fény szívja föl hogy majd ő fényt emésszen |
| megértheted reggeltől alkonyig |
|
|
Spinoza papírkosarából
| de a föld szorgosan forog |
| s észbe szomszédom nem veszi |
| már fordul hivalkodva zöldbe |
| padlószintről rád tátogat |
| s még ezt sem kell siratnia |
| zúzmarának örül szüretnek |
| a van-nak éppúgy mint a lesz-nek |
| derül avagy borul felettünk |
| kockázat a földre születnünk |
|
Képtár, vaksötétben
| November végén borongós kövér Bologna városa |
| szakadatlan szakadt az eső a hódara |
| az átfutó albergo folyosóján hol szállásra akadtam |
| fekete kombinéban sellő mosolygott rám az eszemadta |
| odakünt a középkori közökön sikátorokon |
| egymáshoz hajolva fenyegetett a két ferde torony |
| mindjárt a falusi kisfiúra rogy a Garisenda és az Asinelli |
| s az árkádok alatt sem tudtam száraz menedékre lelni |
| gyerünk a képtárba keressünk fejünk fölé födelet |
| üdítsenek föl a Caraccik a helyi érzelmesek |
| soha ilyen szívesen ahogy a belépőjegy árát kifizettem |
| a rendészek meg derűsen tessékeltek beljebb menten |
| a küszöbön túl egyiptomi homály jégverem igazi |
| a falakat utoljára augusztus fűthette ki |
| a világítást be se kapcsolták az egy szál látogatónak |
| nappali éjszaka kiguvaszthattam szemgolyómat |
| a látvány körös-körül fekete hol lehetnek a kora barokk |
| a derék kismester Francia festette zenélő angyalok |
| ahová pillogok Raffaello égre sóvárgó Ceciliája |
| vagy a tisztes Guido Reni színes emlékezése a mamára |
| kicsoda mondja meg itt ki az esendő s ki a szent |
| ki tölti meg tisztánlátással a kivilágítatlan jelent |
| duhajkodjon hát képzeletem korlátlan kedvére |
| pingáltam vigyorgó vicsorgó ág-bogakat a sötétre |
| tucatszám sorjázott a meghökkentő egyszeri eset |
| homokórával szereltem föl a napkeleti bölcseket |
| körzővel szögmérővel a magasságok őrét |
| viharlámpával bizonyos szűzeket a sok dőrét |
| galambot ültettem a hóhér vállára hajában olajág |
| fölszerszámoztam díszelgő macskák csapatát |
| virágcsendéletet szagoltattam érdeklődő ölebbel |
| korhely halak magasra hágó disputáját idéztem fel |
| sárga eget kék szántót földön túli tónusokat |
| amit csak a szellem ecsetje ken föl szabad indulat |
| s a képcsőszök rémületére visongva bokáztam ki nevetve |
| ugyan mit tehettem fejvesztve rohantak a terembe |
| vörösbor mellett kockás abroszra könyökölve törik |
| fejüket a rejtélyen ma is de én nem árulom el nekik |
|
Mesterek köszöntése
| Mire jók a sorjázó párbeszédek |
| ahogy az ember rég elporladt nagyokat |
| szólogat és lehetséges szózatokat idézget |
|
| Hiszen az űrből előcsalt igéjük |
| így sose hangzott nincs írás ami |
| és eleven aki jótállna értük |
|
| Mindez vajon nem egy végzet kijavítása |
| netán egy történet túlbuzgó átfestése |
| hogy utódod az igézőt is odalássa |
|
| Vagy mégis bátyáinkon a koporsó |
| utáni igazítás a halotti maszkon |
| épp az elmaradt jóvátétel az utolsó |
|
| A valónál tudd súlyosabbnak akkor |
| a jellem síron túl föltörő győztes |
| vallomását némának hitt szavakból |
|
|
Mackókiállítás
| Remek hétvégi program mackókiállítás |
| a műsorszemle végén egyaránt ajánlja |
| gyereknek felnőttnek a rádió soros szerkesztője |
| a látnivalók hangulatébresztők lehetnek |
| tenyérnyi emberméretű plüssből gyapjúból gumiból |
| és mennyi magányból telhetetlen szeretetvágyból |
| összeábdált egykori kenyerespajtások |
| akad köztük félfülű kiszúrt szemű egylábú |
| a felségárulásban hamisan elmarasztaltak |
| pedig kitartottak csonkán is a vártán |
| előhorkannak ma is egyetlen nyögdécselésre |
| a legöregebb és itt hatalmas szünet következik |
| a legöregebb mondja a rendező megvan harmincéves is |
| ó te együgyű a globolos télikabátom mögött |
| ott lapul az én sárga hatvanöt éves mackóm |
| mi történnék ha hónom alá csapnám |
| s betoppannék a gyerekek felnőttek közé |
| sikoltozva iszkolnának ahányan annyifelé |
| felnőttek gyerekek jajongnák itt a hegyek réme |
| gereznájában vérszagú vadászatok ólma |
| tízcentis karma alatt hetyke puskások bőre |
| pofáján tavaszi ébredések szaggatásai |
| mindenki fusson amerre lát |
| mi hizlalhatta vadgyümölcs elevenek húsa |
| megélt már háborítatlan vadont |
| mackójukat sutba vágó apróságok |
| egymásnak ágaskodó fenekedését |
| a természet temetőkké válását megérte |
| szívében a hajtások méreggé keseredhettek |
| a korelnök játszótársnál is kétszer öregebb |
| s ezért ismeretlen igazi retteneteket |
| hozhatott szőrméjébe oltva a kiállításra |
| meneküljön mindenki aki csak látta |
|
Adóbevallás
| Nyílt kártyákkal játszik Hivatal úr |
| adott nekem bár szűk határidőt |
| gyeplőjén esettebbre alakul |
| számadásom miként színe előtt |
| az Úrnak ím vallomásom a lista |
| körmöljem mint babitsos vagy adysta |
|
| Fő nyereségem a rigó a pöttyös |
| mellényű énekes fölbukkanása |
| ahogy férgeket kotorászva röpdös |
| a beteg meggyfán benzingőz ragálya |
| sujtott városban ablakom alatt |
| csak ez számít a ritka pillanat |
|
| Elismerem érte is tartozom |
| szeme párás haján liszt évre év |
| mégis csikó dobog bordáimon |
| ha csak két ráncát mosoly húzza szét |
| s álmatlan forgolódom mintha másnap |
| még nyílna kapu neki a világnak |
|
| Gunyoros ajkbiggyesztéssel palástolt |
| és egyre gyakoribb kosarakért én |
| leírhatom a szégyent ez is kiadás volt |
| a férfisors rablókalandja végén |
| s adóelőlegnek tekinthetem |
| a vizes borogatást szívemen |
|
| A megtagadott útleveleket |
| fenyegetést végzett munkára lásd |
| főnök címszót nyakamra ültetett |
| herét mindezt mint költséglevonást |
| leírom és ítéljen a hatóság |
| kicsoda kiben tisztelje adósát |
|
|
Kontár Mikulás
| Te igazi öreg Mikulás vagy |
| de mit csináltál fiatal korodban |
| helyettest állítottál a nevedben |
|
| magamat küldtem Mikulásnak |
| ám kilátszott nadrágom sáros szára |
| ki nem hirdethetett csak eljövendőt |
| hogy hallgattak volna szavára |
| az adakozó dörmögő helyett |
| a hang rozsdás a hát sem egyenes |
| kéz követ vesszőt s azt aranyozatlan |
|
|
Hadgyakorlat macska módra
| A zöld szónoklatával feleselve |
| a kert ágyásában a gesztenye |
| s a cseresznyefa közt hajlong lobog |
| nyári avartűz vajon lehet-e |
| szigorú tűzgyújtási tilalomkor |
| s nem is láng vöröse csapong ide-oda |
| hanem tompább szín egy kint feledett sál |
| ám szél se rezdül s ez a naspolya |
| árnyalatú valami erre-arra |
| libben töröm a fejem percekig |
| a máj- az őzszínűn hát persze megvan |
| így eleven állat ugrándozik |
| és szememet kikerekítve máris |
| fölismerem a szomszéd macska Murr |
| a tiszta drapp szőrméjű az abesszin |
| fajta a mozgékony fiatalúr |
| mancsa kap hirtelen a levegőbe |
| aztán másik mancsa utánacsap |
| szegény ellenfelét biz nem irigylem |
| jóllehet egyre láthatatlanabb |
| és a macska csépel mind szilajabban |
| talán csupán vadászik éhesen |
| tűzlepkét szánt villásreggelire |
| várt zsákmánya nappali pávaszem |
| ezt a testetlent nem tudja legyőzni |
| bendőjét vele meg nem töltheti |
| vadászatát két lábra állva harcát |
| folytatja megvillannak karmai |
| játszik még ez a serdülő természet |
| vagy céltalan is nagyra nő ahogy ma |
| kölyökként a semmin szemlélteti |
| milyen a teljes élet macska módra |
|
Leshelyemről
| Az ablakpárkányra alulról |
| meredtem mert még föl nem értem |
| rövid lévén hozzá a törzsem |
| igencsak kurta még a létem |
| annál érdekesebb a látvány |
| keménykalap mintegy zsinóron |
| puhakalap billegve rézsút |
| s de szép ahogy széles flórenci |
| s kísérője szürke cilinder |
| párosan szalontáncát lejti |
| ám legszebb mégis a födetlen |
| gesztenye fürtök lobogása |
| amint szememnek láthatatlan |
| orkán sudarát gyűri rázza |
| s ahogy telek sarkát tiporva |
| nyarak toltak mind magasabbra |
| többé nemcsak a fejfedőkre |
| láttam azt is mi van alatta |
| egy meg két vízszintes vonáshoz |
| társul néhány hosszanti árok |
| egymástól alig különböztek |
| leshelyemről az arra járók |
| kellett ahhoz hogy fölfedezzem |
| ott tévelygek mind tétovábban |
| földrésznyi mozgó rengetegben |
| vagy hogy érkezzen hegyimentő |
| s az emberek közül kihúzna |
|
Ráolvasás
| Ez a szókincs se tár belőlem |
| többet fényre vagy egyebet |
| mint hogy ott bujkál minden őszben |
|
| kinek megvan a maga nyelve |
| hogy érte valaki szeresse |
| ő meg lakjék benne csak ő |
|
|
Mi a földi, mi az égi
| Kávét teát ízlés szerint ki-ki |
| iszunk szellemünket fölajzani |
| ha bujtó forgácstüzeket a test már |
| gyanakvó szívre vonakodva testál |
| ragadozó szunnyadozásukat |
| egy-egy szó jelzi ahogy odakap |
| ám a nő a kísérő csokoládét |
| majszolni kezdi és egyszerre átég |
| bőrén a hőség egykor serdülő |
| ösztönök vihara gyönyör felé |
| s ahogy izgatott ujjai csapongnak |
| háromfejű izmokat körbedongnak |
| és immár parázsló orcája süt |
| butorozatlan éveket befűt |
| beléremegek és utánaküldöm |
| a rajongónak siheder elődöm |
| érje utol töltse be a reményt |
| ami csak egyszer igazán miénk |
| lám a csitri vágya postagalambját |
| már a kamaszhoz űzi a kalandvágy |
| mereng a hamar célba érteken |
| az árkos kék s hunyorgó barna szem |
| nincs más hátra el kell kérnem a számlát |
| még fölsegítem a hölgyre kabátját |
| ő buszra száll kalapot emelek |
| s nézem amint két ujjal integet |
|
A szép meg a szebb
| Szép ahogy a test betelik |
| megérik és győz küldetése |
| bőröd pikkelyfénnyel nevet |
|
| Szép vagy s még szebb nálad anyád |
| lepke mosoly libeg a száján |
| húsában s kerek bölcsesség |
| lankák különc látképe árán |
|
|
Fekete nap párkeresésre
| Mielőtt még a derű elriad |
| a fagyalon két tigrislepke násza |
| kergült színek kaleidoszkóp románca |
| a fölhevült kegyes égbolt alatt |
| az örök-mozgó változat a részeg |
| föld és bérlői ódon dallamára |
| nevünk egy az élni vágyó tenyészet |
|
| Mielőtt az összepöndörödött |
| levél leperdülne noha kocsányán |
| remegett már Szent Iván éje táján |
| ugrottunk volna máglyája fölött |
| nem koccintanánk szemünk bogarába |
| dermedt pillangókra meredve s fáján |
| aszott és lezizegő vallomásra |
|
| Nem a zsongó mezei ünnepély |
| jut így a léc-szikár férfi eszébe |
| nem is dús vagy gyér lomb képes beszéde |
| csüggesztőbb emlék ami benne él |
| ahogy kémleli a messzire tartott |
| itallapot s majd derekát kimélve |
| lapos sarkán az asszony tovabattyog |
|
|
Casanova öregkora
| Mástól mégsem kérdezhetem |
| hiszen ébredéskor fölöttem |
| arca lebeg bár mintha ködben |
| s tagadhatatlan itt meg ott |
| nem fényévnyi a kora persze |
| de szemhéjára kell a kence |
| mégis nappal felhők mögül |
|
| nyílt puszták múltán ketrecembe |
| nem lép golyó kór törte le |
| aminek tartanak csak írmag |
| kiveszőben levőnek hívnak |
| s noha nem láttam úgy sosem |
| itt most aktját képzelgetem |
| ha lencsés szeplős s mért ne bőre |
|
| Ha meg napom visszhangtalan |
| feleletül hallom ki csengő |
| altját az embertelen csendből |
| köztünk mérföld tíz száz ezer |
| s párbeszédünk nem hallgat el |
| igaz köztünk pörlekedés se |
| tán ez két nem érintkezése |
| vagy higgyem inkább szú ha percen |
| egymásra gondolunk e percben |
|
| Akinek más nyelven beszél |
| dadogásomra füle sincs hát |
| megfejteni se tudja titkát |
| csak annyi egy csillár kileng és |
| pohár koccan ám neve rengés |
|
|
Légy a borostyánkőben
| anyanyelvem és más európai |
| nyelv húrjain eleven hegedűk |
| sértésről árulásról rettenetről |
| erdőzúgással kelnek újra szólni |
| elszenesült láp kagyló-hagyatéka |
| borostyánkőbe dermedt légy csodája |
| ámuljak azon hogy féreg rovar |
| rútsága győztes öröklétre váltva |
| porló törekvésem csúfolja vagy |
| példává lényegül át az időben |
|
A város szobrai
| Ődöngök köztük s szívem görcsbe rándul |
| ezt kaptuk ezt kapjuk mind a hazától |
| vagy ezt hagyta örökül a hazára |
| a történelem gonosz mostohája |
| csupa dacos szembenéző tekintet |
| kezükben zászló szablya buzogány |
| s kinek egy ujj a délibábból intett |
| távolba révül mereng a Dunán |
| lebernyeget a bal vállára rántott |
| jobb válláról a durcás ajku látnok |
| s akit kor érdem karosszékbe ültet |
| beborult láthatára gondba fürdet |
| van aki csupaszon feszíti íját |
| egy hüllővel másik viaskodik |
| székéhez nőtt más pedig harcba hívják |
| s előkelők ülnek meg bronz pacit |
| hol egy kis pajkos kedvre deritő |
| eltikkadtnak friss vizet pisilő |
| dévaj akt vagy anyai mozdulat |
| emlője fáradt gyalogost itat |
| s az osztott sudarú kérges fa törzse |
| nyugtalan művész vándorút bűvölte |
| hol a szellem ingyen záporesője |
| játékos fintor a járókelőre |
| a rohanót egy sarokház falán |
| gondolkodásra serkentő talány |
| kőből fémből fából mire az elme |
| mélyálmából végre már ébredezne |
| hát itt csak kárvallás tragédia |
| virrad egy bajvívás fiaira |
| egy oszlop tetején kushadni mackót |
| jólesik látnom kimaradt a harcból |
| jövőbe tárt a pucér csitri marka |
| bár sose nőne a felnőtt kalandra |
|
Főhajtás Itáliának
| A vonaton utastársam a vámos |
| mikor harmadszor búcsúzkodva már |
| tiszteltette sosem-élt húgomat |
| ráébredtem friss esze arra jár |
| az ismeretlent tegye ismerőssé |
| egy gesztussal egy szóval hirtelen |
| szomszédságába így a senkiföldjén |
| s amikor éhesen harmadmagammal |
| Sienába toppantam délután |
| egy járókelőtől tudakozódva |
| szerény árlapú vendéglő után |
| karon fogott s mellékutcákon által |
| kicsiny osteriához vezetett |
| s ott is a gazda lelkére kötötte |
| olcsón tálaljon és bőségeset |
| otthon e hétfőt ünnepnek mesélte |
| egy perc színjátékot hoz operát |
| Rómába menet aszalt zsebűt-torkút |
| ásványvízzel kínáltak a bakák |
| Velencében a Banca del Lavoro
|
| címét kutatva ösztöndíjamért |
| érdeklődni a főpostára küldött |
| a rendőr és annyit szentül igért |
| megvár s mivel a bank az épülettömb |
| túlsó oldalán volt található |
| már fordultam s a vigile urbano
|
| megértettem végre hogy ők az éden |
| egytől egyig árnyékfutó az élet |
| napsütötte táncterét keresi |
| beborulhat pajtásához szorulva |
| csihol melengető házi napot |
| s én idegenként csupán karnyújtásra |
| reménységül némi visszfényt kapok |
|
Fejembe vert történelem
| Ha fogságba esel így szólt apám |
| mikor behívtak Po francuszki mondd |
| rögtön Tolsztoj- Csehov-művek nyomán |
| buzdult föl és én fiatal bolond |
| a kucsmás járőr képébe azonnal |
| engedelmesen szajkóztam utána |
| a bűvös jelszó mégsem járt haszonnal |
| mert jobbról-balról fegyverük tusája |
| verte fejembe hogy értelmezik |
| a szótárt ők és ez nem egyezett |
| szókincsemmel bocsássa meg nekik |
| a Teremtés a legfőbb szószedet |
| s a félreértés folyt. köv. vojna vojna
|
| dörmögték ám majd egy évig nem ólmot |
| osztottak mintha Róbert bácsi volna |
| mind s én hajléktalan bendőm ha korgott |
| poshadó káposztalevet kapott |
| naponta kétszer s tizenöt dekás |
| borsóból őrölt kenyéradagot |
| tetézte ezt szabadságmegvonás |
| szigorú osztályzat hanyag diáknak |
| de okultam előző nemzedék |
| és egy még ifjabb között takarmánynak |
| morzsol össze a két malomkerék |
|
Korszerű mágia
| hurkot vonást vetni papírra |
| ám ki méltatott volna láncra |
| kidöntendő oszlopok tömlöcére |
| versenytársam csak Altamíra |
| szorongásában barlangja falára |
| vadat s szarvát a döfni készet |
| hogy a névtelen elől bujdosó |
| ellenségesen leskelő enyészet |
|
Madárijesztő
| Széllelbélelt tépett fakó |
| folt hátán folt ez a zakó |
| szövetnél több benne a férc |
| s nincs alatta fikarcnyi félsz |
| mert zsírja izomrostja se |
| bakhát-e vagy szántás nyula |
| nem könnyezteti semmi baj |
| mégis rálőcsölt szerepében |
| nyugtalanít ijesztget szépen |
| rongy kart lengetve riadalmat |
| gerjeszt szétrebbennek a varjak |
| poszáták ingó váza mellett |
|
Rekedtesen
| mintha ragyás bombatépett |
| volnék úgy néznek rám erre |
|
| benne volt az egyezségben |
|
| Játszmámra nincs visszavágó |
| jobb híján most kaparj kurta |
| szöcskét sólyomnak tanulva |
|
| bár tünde naprendszeréből |
|
|
Szösszenet
| Mi jár egy új napnak csak egy legyintés |
| minden nap nekem már szigoru intés |
| koraősz kése hasít fülbe orrba |
| de bolond ki tavaszról álmodozna |
| aprópénzét szórná szerte a szélbe |
| mit irigyeljek dacoskodva mondd hát |
| talán a kerti fiatal diófát |
| termett tavaly és idén is igéri |
| sebét kiforrja mintha volna férfi |
| de fúróféreg emésztette bátyját |
| csonkolták majd legyintettek s kivágták |
|
Echo-kardiogram
|
A szívbillentyű a bal kamra tisztán |
| hallottam ahogy mondogatta rendre |
| az ügyeletes észleleteit rám |
| mért diagnózisát magnótekercsre |
| s bár rá se pillanthattam mintha felső |
| szózat hangzott volna fülembe távol |
| tájról tetoválva bőrömbe metsző |
| intést kérlelhetetlen igazáról |
| majd fölültem öltöztem s útra keltem |
| az osztag elé mely nem messze vár rám |
| arccal feléjük szemem bekötetlen |
| már mindenütt fegyvercsövükbe látván |
|
Mégis
| Az országos eső konok zuhataga |
| csapóajtó öregember ábrándjaira |
| olajágért minek röptetné ki galambját |
| voltjai tettei tönkreázott kalangyák |
| pisloghat szerte nincs semerre kezdete |
| a környék néptelen nincs miért seregelnie |
| társtalan Gulliver lekötözik törpe gondok |
| csak ha berzenkedik lehetne még bolondabb |
| látványa orrig ér nincsenek nagybetüi |
| bőrén belül a táj sem turista cél csapongani |
| legbelső birtokán kalászolása fösvény |
| de útjelző kövül mégiscsak posztol estjén |
|
|