„Ha későn, ha csonkán”

Már csak a félelem odújában lakom beborultak elködösültek vendégváró panorámák kinyújtott kezem körme birodalmam határa bordáim mögött elunt szűk otthonom szemem láttára elenyésztek szürkületi fények kiérdemesült lámpagyújtó föl-föllobbantom éjszakámban ott felejtett gázlámpámat még felesel az ostornyeles sugárontó nemzedékkel