Madarászok

Ahogy elnéztem őket évtizedeken át mindegyikük fürkészte a maga madarát korántsem római módra ínyenc csemegének nem is kalitkába szánt önző mulatsága végett talán vizslatták bennük határtalan énjüket íme a minden választ fölcsipegető élet-helyettesek talán így eszméltek rá totem-állatukra aki testre szabott törvényeiknek a titka lassan-lassan ezek a révült ámulók szemmel hurok-vetők lépvesszőt állítók átlényegültek csőrüket prédára tartva kérgeken kopácsolva torkukat tátogatva mintha ma látnám éberen Kálnoky Laci kedvére való falatát őrhelyén lesi gubbaszt kopott széke gallyán türelmes örvös légykapó szellemi étke majd csak elébe röpdös utána kap s máris hízik szemlátomást nyelt egy csipet húsos tréfát ízes lidércnyomást Pilinszkyre pillantok amint föl a magasba tárja rigó-gégéjét valami megjósolt ragyogásra aztán csetteg már cserreg is csupa iszonyat kékkánya súlya roskasztja az ágakat s egy másik kép Palika Toldalagi álltában alva szürke gém állóvizeit szigonyozza zsákmányát elvéti kérdőjellé fagy s megint figyeli holtágak rendbontó ficánkolásait hogy hiányoztok hajdani madarászok firtattátok a teremtett s a természeti világot a földvonzástól elcsapongni űzött vágyatok egemen színes tüneménnyé kulcsjellé váltatok