A költészet agorája
Rónay György emlékének
Élethossziglan ügyesen ügyetlen |
így hitték sereg fészek-telepet |
bennük a didergő lélek család |
s az építő képzeletét dicsérve |
a homlokzati meg oromfali |
díszeknek örvendtek motívumoknak |
pedig a teremtett hegyekkel |
hová csavarozott padhoz nagy útnak |
tiport földnek csavargásai futnak |
ott forró fény fér hűvös árnnyal össze |
két messziről jött érzés egybecsenghet |
és eszméből szikrát csiholhat eszme |
|
|