A költészet agorája

Rónay György emlékének

 
Élethossziglan ügyesen ügyetlen
épületeket emeltem
vagy szemtanúim legalább
így hitték sereg fészek-telepet
bennük a didergő lélek család
otthonra lelhetett
s az építő képzeletét dicsérve
a homlokzati meg oromfali
díszeknek örvendtek motívumoknak
pedig a teremtett hegyekkel
a semmiből nem idomokat
hanem tereket hasítottam
hová csavarozott padhoz nagy útnak
tiport földnek csavargásai futnak
ott forró fény fér hűvös árnnyal össze
két messziről jött érzés egybecsenghet
és eszméből szikrát csiholhat eszme
formát szabtam egy űrre
ahol az önmagába néző
szabadsága pályát kapott
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]