Megbeszélés Csehovval

A kapcsolatok Anton Pavlovics a tragédia felé botorkálnak szülő gyerek menyasszony vőlegény és büntetlenül vendéget ki várhat a párbeszédek ellenvonatok párhuzamos sínpáron elrobognak idegesen tikkelve érthetetlen fényt lüktet a szétfutó két sor ablak s nevünk bár rágalom érje dicséret mindez mint a Tűzföld annyira távol foglyul ejtett jószándékunk körül átmázoltan járják a haditáncot mi meg maradunk magunkban magunknak és Ön se tudja doktor át mit élnek s merre a kirajzott egykori ifjú jövendöléseink a szökevények szavak árvái néma fecsegésre kárhozott gesztusok s ezt is felejtik legyintenék de ha egy szó se pissz se hogy hangzik el itt majd közhasznu verdikt vagy meglehet nyers értelme csupán minden földövlétnek elindulásnak a tág pusztán rögtönző utazás meglepetéssel ahogyan eláraszt órák forgataga sodor a kasban bakon nyeregben volánnál ülőnek arcába záport homokot bogáncsot sorsot kísértő vesztőket nyerőket ebugatást talányos tanyaháznál hoz a határtalan a szemre álmot titokzatos nyomok rejtjelírását a messzi rovar-bábból útonállót s megadóan beletörődöm én is folyamatos betöltése a térnek talán csak az a nyelv és semmi más melyen a teremtés velünk beszélget