Öregember fölébred

Álmomban földes pályaudvaron egyik vagonra épp csak fölkapok menet irányban jobbról csupa fészek egytől egyig foglalt ülések máris a Margit hídhoz értem nem jött ki senki értem noha fuldoklásig szorongtam a szerelvény kimenekített ki elől és ki tudja honnan s ahol csaknem minden nap álldogálok a hídfőnél a vonatról lelépek Fölriadok s elrémülök éveim száma mennyi álmomba jobb volna visszamenni ébrenlétből s ez a legfőbb tudásunk nem ébredt még föl soha senki