A jelenlét ára
| Aznap háromszor loholtam a Régi |
| Kikötőbe If szigetére vágytam |
| de árva utast nem vesz föl a bárka |
| és nem akadt rémséget lesni társam |
| csalódásomat fél liter fehérrel |
| nyelvhallal tompítottam egy ivóban |
| s megpendülve egy csupa ideg barna |
| lányt kifelé menet leszólítottam |
| ám amikor közölte tuniszi |
| villogásától gyorsan elköszöntem |
| mivel hirtelen kilenc bátyja kését |
| éreztem máris hátamban csípőmben |
| azóta ráeszméltem soha másképp |
| mindig így porlottak el napok évek |
| betöltetlen sóvárgás szörny torokba |
| határaira pislognom a létnek |
| s szomszéd fenyegetés közt riadozva |
| engedményes jelenlétemnek ára |
| ez az imbolygás képletes kötélen |
|
|