Mit álmodtam egy századvégi éjszakán?

Szakadoznak rojtosodnak házak utcák városok hogy feszítsünk hogyan járjunk ebben a kabátban acél-molyok lyuggatták foszlatták ugyan ki öltöztetné újjá futkosunk varrótűért cérnáért foltozzuk meg köznapi tisztességünk kiáltozásunkat varrjuk rá gombnak bárhová is telepedtünk világhuzatban tengünk-lengünk mondom magamban ez csak álom némaság köde a látványon de tudom fegyverropogásból az álom csöndje semmi másból letépik a homlokzatot nemzedék-szabta apák-fércelte ember-ruhánkról