Paszternak könyvtára
Embermagas kétszárnyú szekrény |
három polcos csupán üvegezett |
hogy így is oltalmazza ötven |
vagy akár hatvan válogatott kötetét |
az is lehet hajdan az ócskapiacon |
vette a fényezett puhafa-bútort |
mikor már elhabzott a forradalom |
netán az atyai ház lomtárának selejtje |
s most benne kincsei lényegi Schiller |
egy különben testes Goethe-breviárium |
s itt-ott eldugva egy pohos tar angol |
vagy amerikai Henry James több műve is |
Egy hölgy arcképe a rontó-bontó hősnőé |
még az író életrajza is Leon Edel tollából |
s alkalmasint az elbeszélő lélekben megélt |
kísértet-kalandja vagy kísérteties lélekjárása |
ami egyre megy ha a visszalátogató árnyak |
vacogva settengnek az idegen nyírfaligetben |
aztán egy kötet Michaux ingerlő fűszere |
az álmosító téli hasábfa-tűz mellé |
a tönköket a ménfejű szálas öreg hasogatta |
s egy René Char-könyv jánosbogár-villogásai |
a sztyeppéről gomolygó félhomály fedője alatt |
meg a hömpölygő barázdák közt vitorlázó |
s puszták homok-abroszát gyűrögető szelek |
vadászkürtjén hallalizó Saint-John Perse |
eszébe idézhette a Kaukázus ormainak bontott ágyát |
ott a fenség nagyúri asztalához telepedhetett |
itt az elemekkel dobálódzhatott képzeletben |
s keresek egy bő angol verspanorámát a Hamlet
|
Romeo és Julia Antonius és Cleopatra Othello |
maradandó fordításaihoz méltó válogatást |
hol kedvére való felejtett lírikusokat lelhetett |
például a sérült elméjű és hányt-vetett |
Cowpert aki Selkirk álcájában panaszkodott |
s álcájának vonásai mögött meg a másik kitagadott |
Uralkodom minden látszaton |
jogomat itt nincsen ki vitassa |
körös-körül minden állaton |
tajtékzó árnak én uraatyja |
Mondd varázsod miben áll magány |
mit megláttak arcodon a bölcsek |
jobb élni zivataros tanyán |
mint uralmam e szörny helyen töltsem |
közülük mi s ki vonzhatta elmaradt szervátültetésre |
az apák megfakult nemzedéke mint a Nyugatosokat |
az érzékletes rajzú de la Mare ki Kosztolányit |
ejtette meg s Babitsot vagy a holdsütötte almák |
becézgetője Drinkwater ugyancsak Désiré kedvence |
ám akinek idegducait áram rázza szakadatlan |
hogy gyönyörködhetett volna apró gyöngédségben |
a tejesen fehérlő gombák csillagfényben buhogó baglyok |
a malomgát zúgó vize érinthető poézisében |
s bár angol-orosz szótárában the winter neve zimá
|
tudta az eső- s ködfüggöny évadától más a gallytörő idő |
nincs is csupán egy Anthology of Georgian Poetry-je |
de ez is aligha rejti a nyírott füvön elandalodókat |
inkább a karistoló borok bajszos tág torkú grúzait |
széles kedvű s könnyen szakadékba horgadó cimborákat |
költőnkhöz ablakán át a nyíló majd lombos aztán fonnyadó |
végül vázára sorvadt erdő színjátékából a sors beszélt |
maradó tekintetébe gyűjtve forgatagos évek mozgalmait |
élet helyett órák sarkos léptekkel álljon a szabad ég alá |
tarackot forgatva ki a magágyból nyúljon a dolgok szívébe |
a kerítés deszkáinak öreg görcseit gyantázza vissza |
vonuló napok menetét egy negyed holdon is vigyázza |
az élet kézrátétellel is elbolondítható képeit |
De a könyvekbe zárt barátok korholására incselkedésére |
a heverő előtt szomjasan egy pár csizma szája tátog |
tán újra a kaukázusi mámorokra éhesen a Kazbek görgetegére |
az Uráltól Párizsig csalogató utak dohányfinom porára |
vagy csak a tavaszi kertre hogy gazdája ott ásna |
|
|