Íródeák

Írd csak írd jó deákom még egyszer úgyse lesz derék gazdád aki ízekre önmagát szedi hogy fehér lapjaid bár szörnyeteg ijesztő tanúsággal teljenek Föltárja sebhelyét kelését fölhasítja s noha szégyenletes bensőséges a titka homályba veszett esendő tetteit leckéül krónikádba tollba mondja neked viselt dolgaiból a kór fölismerését a bajok leírását a kortárs az utókor gyógyító balzsamot olvasson ki a rosszból rajta íródeákom önnön húsomba vágnom füveskönyv ezernek te csak futtasd a pennád ne ejtőzz igyekezz a rémület késeit könyörtelen jegyezd föl