Előeste

Az lesz csak a más nap piros betűs a holnap napja vallomásnak tanúság ideje homályos zugainkból az álmodtam színek életre ocsúdnak tenyérnyi kocsi zörög tova velem sáfrány pusztára napkeletnek ott a magasság folyvást pirkad aranypénze sose fakul ki s meglepetés vár tűzoltó-csákó csontomba a láng sose kapjon álmomból a tűz ne hamvadjon óriások szertartáskönyve egy küszöbön hogy kiolvassam utasításuk az ünnepre s bár vallom a tagadhatatlant hajam az Isten túlszerette rosszkedve sóval bekeverte ritkította ujjal kuszálta de fejemet párnámra hajtva ami van mindig előeste s a holnap a jobb nap amikor megnövök ablakokon belátok megismerek ablaktalan világot mégis a holnap a rossz nap mikor nincs mire várni a bontatlan kitárul ürülnek a várakozás csodái ma még átléphetek a célhoz ért a legkevesebb holnap már itt az ünnep a csoda is egy