Az enyém
| nyomommal telten az enyém |
|
|
A szó hatalma
| engedjétek be a szemhatárt |
| rongyát mossátok le a göncöt |
| s a jövevény irhából egyszerű |
|
Dünnyögés
| vadhajtás kertész szenvedélynek |
| vadkertész fák természetének |
| még recsegj-ropogj félreértett |
|
Fityisz az óriásnak
| mint használt gyufaszálat |
|
Előeste
| sáfrány pusztára napkeletnek |
| ott a magasság folyvást pirkad |
| s meglepetés vár tűzoltó-csákó |
| csontomba a láng sose kapjon |
| álmomból a tűz ne hamvadjon |
| egy küszöbön hogy kiolvassam |
| s bár vallom a tagadhatatlant |
| hajam az Isten túlszerette |
| rosszkedve sóval bekeverte |
| ritkította ujjal kuszálta |
| de fejemet párnámra hajtva |
| megismerek ablaktalan világot |
| mégis a holnap a rossz nap |
| ürülnek a várakozás csodái |
| a célhoz ért a legkevesebb |
|
Javasember
| Kóbor kuruzsló különb nevezet |
| engem talán meg sem illethetett |
| harkálya a halandók vadonának |
| évszámra bordákon kopogtatok |
| hozzájuk test arc nem is tartozott |
| tapintva rejtett bajra korhadásra |
| féreggel kártevővel töltekeztem |
| s lekörmöltem egy boglya kórlapot |
| a kórismét s kezelését tudom |
| ellenszerét ki nem találtam |
| hogy lehetnék így sínylődő sorodból |
| ki csak koporsóban csaponghatok |
| fölöttem is valahol kitartón |
|
Hátsó ablak
| Esőpöttyös üvegre sirályok |
| éhenkórász csatangolók írnak |
| nyirkos föld mennyországába vágyók |
| pörgő lombok rendelkező úrnak |
|
| Vetemedett pattogzó keretben |
| ez a kép a lét alamizsnája |
| kirekeszti ami lehetetlen |
| óriás konc egy halandó szájba |
|
| Vagy jólelkű gazdag ajándéka |
| hangyájának egy abrosznyi síkon |
| hadd jusson egy morzsa reménység a |
| holnapomra vigadoznom sírnom |
|
|
Barguzin
| A szenvedők se éltükben se holtukban nem tárgyak |
| jövendő tévelygők ítélete által |
| lófarkon vonszolt bekötött szájú tömlők |
| kazamatákban tárolt leszögezett ládák |
| irattartóban laposra vasalt apák és fiak |
| ősvadonba menesztett s ottfelejtett apostolok |
| az örök hóhatáron aszalt mannája a népnek |
| világgá zengett majd gránitból kivakart esküvések |
| ugyan ki hinne kései megszállottnak |
| szálka csontokból vaksi sorsolvasónak |
| no ugye méred fogdosod ugye tárgyak |
| nem is lehettek apostolok se apák se fiak |
| vakvágányra rekesztett korhadó vagonban |
| egy század postazsákjai a következőnek |
| de mit hirdet a kifakult üzenet |
| hogy az utolsó ínt is lerágják izületeinkről |
| meg kell szenvedni a húsevők unokáinak éhségét is |
| hogy másfélszáz éves koponyaívet szopogassanak |
| lehettél igavonó lehettél erdei vad |
| kiforgatnak a sejtjeidbe gyűjtött napfényből is |
| de elefántlapockába szívesebben törli kezét |
| minden mellényzseb méretű ivadék |
| s a katonamérték alatt mindenki terrorista |
| keresse bár bálványát több nemzedéknyi mélyben |
| fürkéssze vadászfegyvere a legendagyilkost a sírban is |
| minden lánglélek te élve-halva egyként kiszolgáltatott |
| szolga szívek rajongásának vagy tíz nyelven szóló megalázásnak |
| érdemes mondd növekedni nevelni |
| érlelődni zsibongónak álmodott szüretre |
| beszélj te ódákat szertehurcoló és most töredező csont |
| válaszolj ordíts érdemes-e |
|
Paszternak könyvtára
| Embermagas kétszárnyú szekrény |
| három polcos csupán üvegezett |
| hogy így is oltalmazza ötven |
| vagy akár hatvan válogatott kötetét |
| az is lehet hajdan az ócskapiacon |
| vette a fényezett puhafa-bútort |
| mikor már elhabzott a forradalom |
| netán az atyai ház lomtárának selejtje |
| s most benne kincsei lényegi Schiller |
| egy különben testes Goethe-breviárium |
| s itt-ott eldugva egy pohos tar angol |
| vagy amerikai Henry James több műve is |
|
Egy hölgy arcképe a rontó-bontó hősnőé |
| még az író életrajza is Leon Edel tollából |
| s alkalmasint az elbeszélő lélekben megélt |
| kísértet-kalandja vagy kísérteties lélekjárása |
| ami egyre megy ha a visszalátogató árnyak |
| vacogva settengnek az idegen nyírfaligetben |
| aztán egy kötet Michaux ingerlő fűszere |
| az álmosító téli hasábfa-tűz mellé |
| a tönköket a ménfejű szálas öreg hasogatta |
| s egy René Char-könyv jánosbogár-villogásai |
| a sztyeppéről gomolygó félhomály fedője alatt |
| meg a hömpölygő barázdák közt vitorlázó |
| s puszták homok-abroszát gyűrögető szelek |
| vadászkürtjén hallalizó Saint-John Perse |
| eszébe idézhette a Kaukázus ormainak bontott ágyát |
| ott a fenség nagyúri asztalához telepedhetett |
| itt az elemekkel dobálódzhatott képzeletben |
| s keresek egy bő angol verspanorámát a Hamlet
|
| Romeo és Julia Antonius és Cleopatra Othello |
| maradandó fordításaihoz méltó válogatást |
| hol kedvére való felejtett lírikusokat lelhetett |
| például a sérült elméjű és hányt-vetett |
| Cowpert aki Selkirk álcájában panaszkodott |
| s álcájának vonásai mögött meg a másik kitagadott |
| Uralkodom minden látszaton |
| jogomat itt nincsen ki vitassa |
| körös-körül minden állaton |
| tajtékzó árnak én uraatyja |
| Mondd varázsod miben áll magány |
| mit megláttak arcodon a bölcsek |
| jobb élni zivataros tanyán |
| mint uralmam e szörny helyen töltsem |
| közülük mi s ki vonzhatta elmaradt szervátültetésre |
| az apák megfakult nemzedéke mint a Nyugatosokat |
| az érzékletes rajzú de la Mare ki Kosztolányit |
| ejtette meg s Babitsot vagy a holdsütötte almák |
| becézgetője Drinkwater ugyancsak Désiré kedvence |
| ám akinek idegducait áram rázza szakadatlan |
| hogy gyönyörködhetett volna apró gyöngédségben |
| a tejesen fehérlő gombák csillagfényben buhogó baglyok |
| a malomgát zúgó vize érinthető poézisében |
| s bár angol-orosz szótárában the winter neve zimá
|
| tudta az eső- s ködfüggöny évadától más a gallytörő idő |
| nincs is csupán egy Anthology of Georgian Poetry-je |
| de ez is aligha rejti a nyírott füvön elandalodókat |
| inkább a karistoló borok bajszos tág torkú grúzait |
| széles kedvű s könnyen szakadékba horgadó cimborákat |
| költőnkhöz ablakán át a nyíló majd lombos aztán fonnyadó |
| végül vázára sorvadt erdő színjátékából a sors beszélt |
| maradó tekintetébe gyűjtve forgatagos évek mozgalmait |
| élet helyett órák sarkos léptekkel álljon a szabad ég alá |
| tarackot forgatva ki a magágyból nyúljon a dolgok szívébe |
| a kerítés deszkáinak öreg görcseit gyantázza vissza |
| vonuló napok menetét egy negyed holdon is vigyázza |
| az élet kézrátétellel is elbolondítható képeit |
| De a könyvekbe zárt barátok korholására incselkedésére |
| a heverő előtt szomjasan egy pár csizma szája tátog |
| tán újra a kaukázusi mámorokra éhesen a Kazbek görgetegére |
| az Uráltól Párizsig csalogató utak dohányfinom porára |
| vagy csak a tavaszi kertre hogy gazdája ott ásna |
|
Till Eulenspiegel újabb csínye
| Rászedtem már azzal a lapleosztót |
| hogy én apám kockás kiránduló |
| öltönyében a szögesdrót mögött |
| azonosíthatatlan klasszikus |
| ritmust nappal vacogtató fogoly |
| bújtam egy bekecses társ tartalék |
| katonaköpenyébe éjszakára |
| lám bukfencezve mutat orrot |
| a csúfondáros kuncogtak magukban |
| de aztán hajnalban trombitaszó |
| hívott sorakozóra négyesével |
| minden egyes mundért viselőt |
| s a kijáratnál cigánybanda húzta |
| mássága felé a madárijesztők |
| háromszázig leszámolt csapata |
| előttem épp betelt a létszám |
| elzavartak a maradékkal együtt |
| nahát ez már a tréfák netovábbja |
| holott még pukkant egyszer az a rejtett |
| csattanó hiszen nyomban visszaadtam |
| nicsak a kincstárit ez a bohóc |
| nevetséges haha nevetséges haha |
| kióvakodva a torz látományból |
| kristálygömbömben együvé tekintem |
| a lőszeres vonathoz vonulókat |
| a fölrobbanó háromszázakat |
| a csatorna száján kibukkanó |
| egyenkint lepuffantott osonókat |
| s a varázslat szemközti héjfalára |
| a hahotázókat ám az nevet |
| igazán ki csínyeibe rekeszti |
| a fúrt agyút s nézőjét s önmagát is |
| minthogy végül mindig akad egy ingyen |
| vigasságra vágyó a kívülálló |
| Till hallgat és többé nem is szeret |
| szolgamását a történetbe lopta |
| kényszerzubbony az már nem is a zsávoly |
| s a pajkos némán egy lajstromozatlan |
| térbe surranva messzire fülel |
| fölhangzik-e ott másik nevetés |
|
A kis japán
|
W. S. emlékének
| Négy égtáj felé házi pagodája |
| ereszére csengőket aggatott |
| folyvást a szél az ezüstön a bronzon |
| csendített víg mord lágy tört dallamot |
| a kis japán lábát keresztbe fonva |
| imaterme pitvarán üldögélt |
| és fülelte amit évszámra észak |
| dél és kelet nyugat hozzá beszélt |
| vedlett küszöbén ringott önfeledten |
| a mindenség sűrű hangjaira |
| az esendő térből kiszigetelte |
| időtlenné kövesült mosolya |
| s hitte hihette is a levegőég |
| társalgó pajtásul szemelte ki |
| a rég voltak távolodó világok |
| rejtélyeit dalba szedve neki |
| pedig mikor két ellenlábas ércet |
| házasított naprendszer-sarkokat |
| kötött össze nem fejtett de eszelt ki |
| titkot ami rajta is túlmutat |
| s tudtam róla ő csengettyűi nyelve |
| csöpp testében zsong-bong az emberi |
| esélyek összkara és ezt a cselt is |
| a mókára fúrt agyú neveti |
| ám ahogy ujján a magasba intőn |
| futott olykor a villám lángja át |
| ráocsúdtam milyen ha a mulandó |
|
Az öregedés vidékén
| Errefelé elkoptak az utak |
| több napi járóföldre sem találsz |
| szót értőt legyalult ez a terep |
| sajgó csontnak lüktető fog üzenget |
| a pusztaság vakító nappalában |
| szédít lever a zöld játék-hiánya |
| ahol úr az egyhangú folytatás |
| és soha semmi sem következik |
| csak néma kő egyre több kő kövön |
| belőlük többé nem építkezel |
| sötétedéskor épp elvackoláshoz |
| lepattintasz majd egy sarkot egy élt |
| máskülönben üres a tér üres |
| egyetlen cimbora a délibáb |
| de amit olykor vetít nem oázis |
| s nem is akt csupán arc az is merő ránc |
| egy kéznyújtásra nyomban elenyészik |
| s ami perzselt vacogtat szürkületkor |
| a részvétlen egykönyvű éjszaka |
| hőség és fagy váltógazdálkodása |
| itt lesikálta minden köteléked |
| szúrós sebző a mostoha növényzet |
| szomjúságod ebből kell oltanod |
| ellentmondó virágot nevelő |
| kaktuszok társa leszel magad is |
|
Erdőirtás
| napraforgók küklopsz-szeme |
|
| boldogabb-e mondd a férfi |
|
|
Mit álmodtam egy századvégi éjszakán?
| hogy feszítsünk hogyan járjunk |
| acél-molyok lyuggatták foszlatták |
| kiáltozásunkat varrjuk rá gombnak |
| világhuzatban tengünk-lengünk |
| mondom magamban ez csak álom |
| de tudom fegyverropogásból |
| az álom csöndje semmi másból |
| nemzedék-szabta apák-fércelte |
|
Anti-Kolumbusz
| Az ismert világok határán |
| fal s nekiütköztem a falnak |
| a dokkok csöndje vár s homály rám |
| s a máglya rajongása hallgat |
|
| Akit a mezsgyék csábítása |
| untat s már csak csupa fül és szem |
| magházában megérni készen |
|
| Téged őt titeket meg őket |
| szenvedőket s szenvedtetőket |
| bár öklendve egy figyelemben |
|
| Pilléreid föld ködbe vesznek |
| mindig az a föld ahol állok |
|
|
|