A költészet függőhídja

Ilyen keskeny szívós ingatag szakadék fölött himbál eszedbe juttat perceket egy átkötése is vezet hol két ember se férhet de te folyton találkozol az egyetlen csupán előre-út itt nem vagy többé szolga úr csak aki mented életed égzengések pitvarában ábrázatok jóslata elől kivehetetlen ostorpattogásra egyensúlyozol kísértet foghatatlan test markában hadonászol rád pislogó menedék felé viskó hív tán meg heverő és kéz és körötte karok szilárd kapaszkodó-kő ahonnan újabb függőhíd ered