A Himalája ideje
| mint akire hajnali fagy lehelt |
| orcáját ez gallérjába rejti |
| ködbe fúl ha ugyan volt a felelet |
| és fordulhat a másikhoz süvöltve |
| lám egy hang a természet kórusából |
| és a visszhangvadász noha egy roppanással |
| tépte le hajdan tucat kötelékét |
| gondolnia csupán a szomszéd pórusára |
| bár a semmibe mered hát előre |
| s botorkál tovább Gulliver |
|
A valóság vendége
| keresztülkasul a kulcslyukon |
| s rendít más messzi sorsot |
| s lefujják mint a pernyét |
| nem oszlik benne az éjszaka |
|
Észrevétlen
| Átváltoztam házsorok közt csapongó sirállyá |
| s nem vette senki sem észre |
| átváltoztam moha-borostás sziklává |
| s nem vette senki sem észre |
| átváltoztam dűlőútra tévedt autóbusszá |
| s nem vette senki sem észre |
| döbbenet aknaszilánkja ért |
| fél évszázada betokosodva hordom |
| s nem vette senki sem észre |
|
A költészet függőhídja
| az egyetlen csupán előre-út |
| itt nem vagy többé szolga úr |
| kivehetetlen ostorpattogásra |
| ahonnan újabb függőhíd ered |
|
Tisztelet Dickensnek
| A kicsinyek akik kaszára érnek |
| és velük párban karó-emberek |
| szomorúban mi nevetségesebb |
| nyikorogva állnak ellen a szélnek |
|
| És színre lépnek zivatar-szinészek |
| ronggyá tépázni a tenyészetet |
| de bántatlan les egy erdő-öreg |
| új fényre mert kerékforgás az élet |
|
| Előre sejteni az állomást |
| az esemény baráti szava lásd |
| az érés élménye szemlátomást |
|
| Gondviselésnek mondd mindentudásnak |
| nem rabol ki ahogy valóra váltat |
| hamuból fejtett jóslatot a másnap |
|
|
Csak az ember
| csak szárnyas és szárnyatlan állatok |
| megérezni rengő épületemben |
|
Holnap előtt
| zeneszerszámul hangolni magamat |
|
|
Öregedés
| fölkerekednek egyre többen |
| szánok kocsik a téli ködbe |
|
| egy szóra táncra folytatásra |
| javított múlt szépítse a jelent |
|
| ki rakja össze csontjaikból |
|
| Kihátráltak az emberi sorból |
| kitin-vázába szikkadt s testtelen |
| hangokat zörget benne a szél |
|
|
Mindkét időnk
| minden léptünk kérdezgetés |
|
| testemmel sikároltam a fát |
|
|
Áttetsző
| A borzasztó hogy áttetsző leszek |
| mint akik végre egymásra találtak |
| a história burjánzik tovább |
| s vadhajtását nem nyeshetem le többé |
|
| s nem hagynak már nekem üres helyet |
| gazdátlan egy kanálcsörömpölés |
| nem mondja immár senki És te |
| Csak úgy keveredtem egy szóbeszédbe |
|
|
Szálláshelyek
| Sörszag dőlt az első bejáratából |
| a recepción puskacső szemek |
| majd egy szőke fél-pőrén sejtetett |
| tüzes fogadtatást úgy ágyba ágyból |
|
| Megint másutt öt percenkint a tenger |
| kalandra döngetett a zsalukon |
| s javalltak vert földet megosztanom |
| s asszonyt ásót szíves igyekezettel |
|
| Kocogtattam ajtókon számolatlan |
| leltem volna új létre itt vagy ott |
| a város keblére nem szoritott |
|
| A pályaudvaron még visszanéztem |
| hány más sors várt most is föl-fölidézem |
| de finnyás vendégként továbbutaztam |
|
|
Sürgetés
| Milyen lesz majd a talpalat föld |
| melyet nem nyom már nehezékem |
| s tanul-e tisztességet nélkülem |
|
| s ha ágak többé nem teremnek |
| Sürgetni tudsz választalan |
| itt komisz tenyészet a hajcsár |
| s a zörrenések nem beszélnek |
|
|
Végül
| Engedj el oldd meg köteled |
|
| Ahonnan jöttem oda tartok |
|
|
|