Rozsdás hangon hűtlenekről

Jönnek az új költésü lányok mogyoróbarnán vajfehéren vicsorogva nézek utánuk túlduzzadozva nádon-éren a tovaringók elorozzák ujjongó nekilódulásom átlábolnom magashegy ormát hogy valaki csodának lásson ez a ropogós bögyü népség részegségemet tolvajolja ne pengessem többé zenéjét önkívületemnek a holdra ne fonódjon kéz a kezemre röpülni akár mozdulatlan köteleinket elfeledve csak párban a legszebb csapatban elpártolóban falkavesztő vadnak rágalmaz táncuk engem fagyküldő holdat rideg erdőt ujjam árnyjátékát szeretnem