Óda a női akthoz

Ó nemzetek fölötti nyelv női akt megejtő beszéde a haragosok itt fivérek a szófejtésben egyetértve mellek keblek nagy szócsaládja kezedet trópusi kalandra simogatásra markolásra szád hívja cseresznye-falatra és mokkabarna viola vagy tearózsa színü kertje ajkad cirógatásra ajzza serkent szilaj önkívületre és a has kicsi puha párna akár gömbölyű domb rugalmas hogy rajta gondodat egyengesd vagy délibábos álmot alhass s a combok a két kapubálvány kemények mégse faragottak enyhén sósak illatozók biz harapdálni sose jobbat aztán ahová csalogatnak szálas pázsit benne a tündér kútja ha mohón oda szállsz le igézetére mássá tűnnél vadállattá megittasult egyszarvúvá a csodalénnyé kószálsz előre hátra végét kalandozásod sose érné s a hánykolódó hogyha párja fülébe nyaktövébe kóstol rázkódó földön az elásott mesehang búg föl nimfa-húsból hasztalan vagy viszontszerettük asszonybokrok íj-karcsú lányok az élet őket ünnepére adta enciklopédiának kontinenst cserkésztünk egy aktban untatóbb a glóbuszt bejárnod hallgattunk is az utazásról kincsünkül kaptunk egy világot