Az alakoskodó tenger

Én megrögzött szárazföldi rágcsáló reggeltől estig ácsingóztam a tenger után vonzott az elképzelt beláthatatlan ha bármi végtelen egyáltalán képzelhető izgatott a hullámok tajtékzó duhajkodása oktalanul haragosnak mondott zúgása mélyvizek titokzatosnak vélt ezer kútja ezért Anconába menet a vonatból fanyalogva sandítottam az éppen sima Adriára toppantottam a nápolyi öbölben À nous deux maintenant aztán Capri felé aggasztott a motoscàfo ugrándozása s amikor lelkesen tengerre néző szobát kértem Amalfi szállodájában egy álmatlan éjjelen át átkoztam mert öt percenkint ablakomba harsogott így persze a szennyes habok émelyítő látványa Velence bűzös hínárszaga már kritikámat igazolta de a tenger és én című nevelődési regényem nem csal-e szádra fitymáló mosolyt a történeten gúnyolódnod most rajtad a sor amíg egyszer rajtad is majd más nevet