A vonakodó Cethal

Jóllaktam az ezerévek alatt édesség esnék jól most pár falat nem pedig uszadék ízű törődött csontod tarlófűtől keserü bőröd három napon se három éjjelén huszonnégy órán sem cipellek én még hogy rugdald hurutos gyomrom össze kikívánkoznak úgyis a te görcsbe rándult elveid begerjedt tanú noha te vagy túltengő hormonú város magad hisz csak mormolt szavakra máris böjtöl a nép apraja-nagyja de piac zsong bordáidon alul nők riszálják farukat dévajul a fizikát fitymálja bősz vajákos a szemérmet iromba kelme-árus s bár a király szőrzsákban vezekel szózatodat percekre nyeled el s azt is azért a mutatványt a képzelt látvány vásárát bujálkodva élvezd s aztán bömbölsz igazságkereső színjátékot megszállott rendező s ahol lelsz egy-egy vigadó lakot a vörös kakast kukorékolod próféta maradsz így holnapra kelve bendőm mért fogadjon albérletembe földönfutókkal ugyan mi a dolga ki be sem jutott a Paradicsomba