A repülő szőnyeg dekadenciája

Repülj szállj messze hányszor kértem én kuporogva tűzvörös tükörén arabeszkjeit két kézre ragadva ne sodorjon el a határtalanba megvetettem könyököm csillagán terüljön az űrben mint föld alám lobogtak lengtek rojtjai a szélben s maradt gyapjú madaram szárnya tétlen fölpillantok s két óriási láb a keretsáv egy-egy medaillonát fogja le helyben marasztalva engem ki esküdött kalandozásom ellen repeshet bárhogy varázsszőnyegem egy hüvelyknyit sem emelkedhetem tekintetem fut bokán vádlin térden nem sikerül vonásaira néznem hogyan szerezhetném vissza szabad a béklyót oldó akaratomat vágjam-e pengémet szíjas húsába csiklandozzam a szörny talpát halálra akármi jó ha megtörnöm segít a rabszolgatartó törvényeit