A líra logika

Előkaptam messzehordó tusátlan kibiztosítatlan puskámat elsütöttem alaktalan testetlen árnyéktalan célpontomra elejtettem a vérző zokszótlan láthatatlan vadat vállamra vetettem szellőktől csöpögő súlyos zsákmányomat fal nélküli ablaktalan otthonomba visszatérve szén és fa híján leheletemmel tüzet élesztettem az áttetsző porhanyós sültet anyagtalan tálra löktem bal kezemmel forgatva jobbommal markolva a levegőt jóízűen falatoztam azt ami öt érzékkel föl nem érhető pukkadásig jóllaktam az éhen versenyt tátogatók közt hosszan ejtőztem darabokban szanaszét heverő ágyamon s nyitott szemmel végigaludt álmomból ébredve készülődöm egyetlen naptárban sem jelölt próbatételemre most aztán hős vadásznak mesterlövésznek süvegelhettek