Belső dialógus

Arcokat a sodrás tajtékja fölvet miért ez a lélek-sorakozó időnkint hangok törnek át az űrön a tévelygő szó ugyan mire jó révészkedem a mesterségem ez lett miért épp ez az uniformisom mindkét part s a szózat földeritetlen átkelésen miért gondolkodom a túl foglalkoztat és az előttem kézhez az én tárgyul miért nem áll próbálom hozzá ezt meg azt a háttért kilétét miért nem vallja ki már