Párbeszéd tegnapommal
| Ki vagy mi vagy micsoda szerzet |
| az első léptek ura szerzett |
| hagyott azután szerbe-félbe |
| csak légy a magad istensége |
| s a kérdésre mi volt a legszebb |
| nyílt tengeren föltünve föld |
| s ajándékul megint a kezdet |
|
Földmérő
| Teremtőm maradt-e kemény ok |
| fölmérni a nyomodba lépve |
| lenni mivé nem is akartam |
| a lelkek regés birodalmát |
| cserkészni kiszámíthatatlan |
|
Gyurmázó
| most még semmi tetszhalott |
| furtonfurt csak gyúrj teremts te |
| mégis szebbet egyre jobbat |
| egyszer sereg áll előtted |
|
Belső dialógus
| Arcokat a sodrás tajtékja fölvet |
| miért ez a lélek-sorakozó |
| időnkint hangok törnek át az űrön |
| a tévelygő szó ugyan mire jó |
| révészkedem a mesterségem ez lett |
| miért épp ez az uniformisom |
| mindkét part s a szózat földeritetlen |
| átkelésen miért gondolkodom |
| a túl foglalkoztat és az előttem
|
| kézhez az én tárgyul miért nem áll |
| próbálom hozzá ezt meg azt a háttért |
| kilétét miért nem vallja ki már |
|
Új üstökös
| gyászkeretes pillanatában |
| önkény pisztolycsöve előtt |
| egy holtnak hitt szempárba nézve |
| mosoly révéből elsodortan |
| a fölforró test örvényébe |
| mindennapjaim tetszhalottja |
| kilépnem így párszor a létből |
| halállal rokon otthonokba |
| egy üstökös jöttével ért föl |
|
Megbántott égi jel
| Megsértettem egy üstököst |
| malacfarkat patkó-szerencsét |
| beteljesült vágyakozásból |
| hahó őszi pitypangpehellyel |
| kiáltoztam torpanjatok meg |
| már rikoltoztam megkövetlek |
| mered rám most vigasztalan |
|
Magyarázat egy Marslakónak
| de nem volt az nem lehetett |
| magában hordja az ítéletet |
| útja nem hág mellkosarán át |
| s bár naprendszeren kívüli |
| új napnak én szenzációnak |
| készültem föllázadtak ellenem |
| a történések és népszámlálásba |
| züllöttem le s idült mosollyal |
|
A líra logika
| Előkaptam messzehordó tusátlan kibiztosítatlan puskámat |
| elsütöttem alaktalan testetlen árnyéktalan célpontomra |
| elejtettem a vérző zokszótlan láthatatlan vadat |
| vállamra vetettem szellőktől csöpögő súlyos zsákmányomat |
| fal nélküli ablaktalan otthonomba visszatérve |
| szén és fa híján leheletemmel tüzet élesztettem |
| az áttetsző porhanyós sültet anyagtalan tálra löktem |
| bal kezemmel forgatva jobbommal markolva a levegőt |
| jóízűen falatoztam azt ami öt érzékkel föl nem érhető |
| pukkadásig jóllaktam az éhen versenyt tátogatók közt |
| hosszan ejtőztem darabokban szanaszét heverő ágyamon |
| s nyitott szemmel végigaludt álmomból ébredve |
| készülődöm egyetlen naptárban sem jelölt próbatételemre |
| most aztán hős vadásznak mesterlövésznek süvegelhettek |
|
Önkényuram
| a lírai hős a figyelmeztető |
| hogy mindenség beszívjalak |
| s kifújjalak a végtelenbe |
| és királynémmal ágyba bújnom |
| ismétlendő nyögve sikongva |
| stafétáját cárnak parasztnak |
| min ügyködtek évezrek óta |
| folytatnom az emberiséget |
| eszem iszom satöbb az űrben |
| lebegve és talppal az égnek |
| idő s tér sodrából emelj ki |
| lírai Én nyers ingereddel |
| hadd tudjak még rád is figyelni |
|
Történelem álruhában
| hajnal ezres hegyek között |
| mielőtt a derült ég dübörög |
| szerepkövetés kicsinyben akár |
| hogy csak önmagadhoz elérj te |
| előtt után az én történetem |
|
| Ez az idő igazi krónikája |
| mikor először szállt ember az űrön |
| hasamat akkor szike tárta |
| föl ahogy hevertem a műtőn |
| s a visszatérő épp bemérte |
| élet s halál közötti térbe |
| sebláz röpített senki jós |
| krajcárt sem adott volna érte |
| birtoka történelmi forduló |
| ezért lett más huszonnégy |
|
| öltönyben mert ezt kedvelem |
| és lakik még bár észrevétlen |
| hatmilliárd másféle göncben |
| mellettem előttem mögöttem |
| könyvből diák böngészheti |
| vagyunk mi mind uralkodók itt |
|
|
Lírai fényképalbumban lapozgatva
| Nini ez a huszonéves zöldfülű szenvedő |
| 38 fokos apró hőjét s kórházi asszonytalanságát |
| hetedhét határig jajongta |
| itt meg pár évvel későbbi tiráda |
| a piros betűs önkívületről |
| telt csípőjű szederkék mellbimbójú aktban |
| ünnepelte a csodatétel forrását |
| majd egy nap zokogva hagyta faképnél |
| aztán évtizedekig eszébe sem jutott |
| emitt a földi örökélet idillje |
| háttérnek palackzöld tavat pettyező vitorlás |
| epikai hitelül madársuhanások árnya alatt |
| a boldog perc ikrásodásában reménykedő pár |
| következik álmatlan test fölött az éjszakában |
| ragadozó fogak félelmetes ropogtatását |
| festői szavakkal hessentgető ráolvasás |
| mennyi dédelgetni való jámbor kísérlet |
| felső foknak hitt tapasztalatok kiéneklése |
| ma már a lázat áriává fokozó gesztusban |
| a hús működésének csele érdekelne |
| a szerenádban az ármányos természet csapdája |
| nagyító alá vonnám a tóparti délutánt |
| és főként élvezőjének önáltató káprázatát |
| s tudásom bonckésével föltárni vágyom |
| mi a csuda rémítette szendvics nappalok éjjelében |
| akit a fellebbezhetetlen homály farkasétvágya vár |
|
A repülő szőnyeg dekadenciája
| Repülj szállj messze hányszor kértem én |
| kuporogva tűzvörös tükörén |
| arabeszkjeit két kézre ragadva |
| ne sodorjon el a határtalanba |
| megvetettem könyököm csillagán |
| terüljön az űrben mint föld alám |
| lobogtak lengtek rojtjai a szélben |
| s maradt gyapjú madaram szárnya tétlen |
| fölpillantok s két óriási láb |
| a keretsáv egy-egy medaillonát |
| fogja le helyben marasztalva engem |
| ki esküdött kalandozásom ellen |
| repeshet bárhogy varázsszőnyegem |
| egy hüvelyknyit sem emelkedhetem |
| tekintetem fut bokán vádlin térden |
| nem sikerül vonásaira néznem |
| hogyan szerezhetném vissza szabad |
| a béklyót oldó akaratomat |
| vágjam-e pengémet szíjas húsába |
| csiklandozzam a szörny talpát halálra |
| akármi jó ha megtörnöm segít |
| a rabszolgatartó törvényeit |
|
A vonakodó Cethal
| Jóllaktam az ezerévek alatt |
| édesség esnék jól most pár falat |
| nem pedig uszadék ízű törődött |
| csontod tarlófűtől keserü bőröd |
| három napon se három éjjelén |
| huszonnégy órán sem cipellek én |
| még hogy rugdald hurutos gyomrom össze |
| kikívánkoznak úgyis a te görcsbe |
| rándult elveid begerjedt tanú |
| noha te vagy túltengő hormonú |
| város magad hisz csak mormolt szavakra |
| máris böjtöl a nép apraja-nagyja |
| de piac zsong bordáidon alul |
| nők riszálják farukat dévajul |
| a fizikát fitymálja bősz vajákos |
| a szemérmet iromba kelme-árus |
| s bár a király szőrzsákban vezekel |
| szózatodat percekre nyeled el |
| s azt is azért a mutatványt a képzelt |
| látvány vásárát bujálkodva élvezd |
| s aztán bömbölsz igazságkereső |
| színjátékot megszállott rendező |
| s ahol lelsz egy-egy vigadó lakot |
| a vörös kakast kukorékolod |
| próféta maradsz így holnapra kelve |
| bendőm mért fogadjon albérletembe |
| földönfutókkal ugyan mi a dolga |
| ki be sem jutott a Paradicsomba |
|
Elvarázsolt lovak
| csüdjük rég a talajba süppedt |
| gyökérként vágtájukat fogja vissza |
| bőrüket a szeder borostyán |
| szúrja s megrándulni se tud már |
| levél-tajtékjuk szertefröccsen |
| egy helyben horkannak nyihognak |
|
RGY bizalmas káderlapja
| Születési helye ideje anyja neve lakcíme |
| különös ismertetőjele jobb füle kissé eláll |
| hiába suttognak kiabálnak kürtőjébe bármit |
| zsigereinek titkos érzékszervével hall |
| vonzódást indulatot hunyorításból arcrebbenésből |
| szívesen csatangol a Duna másik partján |
| ám sosem árulja el melyik az a másik |
| jártában-keltében tekintetével teremt |
| föld felé görnyedő fatörzsből csőlakót |
| ugrándozó óvodásból elröppenő papírsárkányt |
| folyóra szögellő középületből süllyedő csatahajót |
| használt buszjegyből nyertes lottószelvényt |
| alkotásait bekeretezi otthon kiakasztja |
| egyetlen látogatója se vette észre a műveket |
| viszont éjszakára verseibe takaródzik |
| de álmait mindmáig nem sikerült lefényképezni |
| megtévesztő szelíd pupillája csalót álcáz |
| egyetértő közhelyeit szakmányban mondogatja |
| áthatatlan köpenyükről peregjenek le kortársai |
| természete csapatjátékra kevéssé alkalmas |
| páros versenyben azonban néha meglepően használható |
| csak társa vigyázzon melyik oldalára áll |
| meze lobbanékony s akkor elrontja az összjátékot |
| máskor fölszedi maga mögött nyomait |
| s azután a fickóhoz föl is út le is út |
| javasoljuk préseljék két itatóspapír közé |
| és diákoknak katonáknak nyugdíjasoknak |
| kedvezményes belépődíjért mutogassák |
|
Önarckép mókus koromból
| szárny nélkül túljárni a föld eszén |
| egyik fáról a másikra röppenni |
| mindennapi öröm akár csak egy makkra lelni |
| dióhéjat szétroppantani mandula tokját föltörni |
| mogyorót szamócát csemegézni |
| körmöm közé kaparintott jó mulatság |
| hullott almát két mancsra markolni |
| egy falatot kiharapni belőle s elhajítani |
| a nappali természet fogamra való |
| a húsevő sötétség állkapcsa összecsukva |
| s ha testes szárny suhog mintha szellő kerekedik |
| tömpe bagolycsőr közelít én a bajnok ugró |
| rég átváltottam a tizedik lombkoronára |
| ott majszolom tovább az élet javait |
| nap nap után a természet tervrajzát másolom |
| az igazi ünnep a nőstények tévedése |
| rőt szőrű somszínűnek kedveli szürke szőrmém |
| a szürke prémes világosnak bundám villogását |
| dáridó áll évek színeváltozásán át |
| de a tisztásról megpillantom az ölyvet |
| gyógyíthatatlanok kóválygó szanitéce |
| hátha észreveszi kikezdett irhám sebét |
| vagy ragadozó szeme tükrében földereng |
| amit magam se látok másnapi sérülésem |
| nem rejt el akkor a határtalan |
|
Fejlődésregény
| A múlt pusztuló szoba a jelené üres még |
| a nők a tündérek mindet ügyesen berendezték |
| a jövő meg feltöretlen parlag meddő sivatag |
| egy perc és férfitársaim fölhúzták ott légvárukat |
| ha visszagondolok micsoda mulatság volt az élet |
| hála a megszépítő álmodozásnak képzelgésnek |
| az asszonyok lányok bűbájosok örökzöld mesefák |
| titkolandó üldözötté színezték a derék iparos atyát |
| hogy egy órás késésért ne okold a piperét a vetélytársat |
| karambolnak sopánkodták téves letartóztatásnak |
| kőbe botlásról tanúskodott egyikük heges homloka |
| melodrámájában fiút váró apja vágta dühében oda |
| igéjük tükrében elvarázsolt a szépek ármádiája |
| gyöngülni herceggé torzzá hogy ne is gondoljak másra |
| távollétükben is átalakult közvetlen környezetem |
| hajlongó teltkarcsú fák tanácsokat súgtak nekem |
| színielőadásnak foghattam föl a madarak röptét |
| groteszket szökkentek harkályok hősdrámát nyilalltak a fecskék |
| és az a számos telhetetlen étvágyú hím |
| csemcsegtek elgondolt nőstényeken sorsosaim |
| akadt aki felelőtlen ingerelt kivagyi kalandra |
| vihettem neki váltás holmit ha eljött a beszélő napja |
| fülemet rágta a másik változtassak szerepet |
| az érzéscserét végül önmardosásom fizette meg |
| de mostanában azt veszem észre egyre inkább |
| körülöttem a tér mind néptelenebb tisztább |
| elmaradoztak mellőlem azok az édes hazugok |
| a nagyralátók se hagytak maguk után csak huzatot |
| csak évszakváltásról szól a fák elbeszélése unalmas |
| és önáltató aki madarak röptében olvas |
|
Jó tündéreim
| azt mondják az első kettőre hasonlítok is |
| a kopaszodóra inkább mint a hosszúhajúra |
| útravalókat adtak a választalan határban |
| az előbbi példájára összesodort törölközővel |
| dörgölöm ma is szárazra vizes hátamat |
| az utóbbi békített meg nem-szeretem de hasznos |
| itallal-étellel kamillatea főzetével parajjal |
| jöttek sorban a többiek szikárak testesek |
| varázsrajzokra tanított egy ösztövér nőnemű |
| az ábrákból azóta is mindenkivel |
| kölcsönösen kitaláljuk egymás gondolatait |
| a réveteg ősz a csapzott garabonciás |
| földünkön tán csak fél lábát vetette meg |
| de a bűvös ábrákkal haló poraikból |
| egy életre hű társakat támasztott nekem |
| a konya bajszú messze merengőt aki mégis |
| orron koppintó beszédre bírta a tapinthatót |
| majd a mámorosan kornyadozót ő viszont |
| titkoknak ajándékozott alakot nevet |
| gyerekjáték lett a magam erejéből szót értenem |
| az életében fájdalmaiból bűvészkedővel |
| ám a legfőbb jótéteményben az részesített |
| aki királyának tisztelt boldog |
| alattvaló tükrében az idők egyszeri urát |
| noha csupán néhány évszakváltásig |
| hiába uralkodásra születni kell |
| s mivel egy csipet tündér mindenkiben lappang |
| most már nap nap után egymagam varázsolok |
| ismerem a teljes hétig boldogító mosolyt |
| a zarándokéveken át elkísérő mozdulatot |
| tudom a másik égbolt jégesőjét oszlató szót |
| jeleimből valaki egyszer még rokonára lel |
|
Gyűlölni könnyebb
| Fárasztó feladat élőt szeretni |
| visszfény szépségét naphosszat dicsérni |
| kihűlt önbizalmát teli tüdővel |
| éleszteni míg friss tűz nem emészti |
| csalogatni fűtött szoba vetett ágy |
| káprázatával ha útszélre tért ki |
| a szív érzéseit hordozni esküd |
| teher hozzá mérten a gyűlölet füst |
|
| Kiábrándítlak másik tévhitedből |
| mert kimerítőbb szeretni a holtat |
| fogoly-menetben roskadozva régi |
| társad minden nap vele gyalogoltat |
| s loholsz folyvást gyógyszerért mivel otthon |
| jajongva várja kinek húsa olvad |
| volt szeretteid kínjai gyötörnek |
| ha kelsz fekszel születtél volna kőnek |
|
|
Az alakoskodó tenger
| Én megrögzött szárazföldi rágcsáló |
| reggeltől estig ácsingóztam a tenger után |
| vonzott az elképzelt beláthatatlan |
| ha bármi végtelen egyáltalán képzelhető |
| izgatott a hullámok tajtékzó duhajkodása |
| oktalanul haragosnak mondott zúgása |
| mélyvizek titokzatosnak vélt ezer kútja |
| ezért Anconába menet a vonatból |
| fanyalogva sandítottam az éppen sima Adriára |
| toppantottam a nápolyi öbölben À nous deux maintenant
|
| aztán Capri felé aggasztott a motoscàfo ugrándozása |
| s amikor lelkesen tengerre néző szobát kértem |
| Amalfi szállodájában egy álmatlan éjjelen át |
| átkoztam mert öt percenkint ablakomba harsogott |
| így persze a szennyes habok émelyítő látványa |
| Velence bűzös hínárszaga már kritikámat igazolta |
| de a tenger és én című nevelődési regényem |
| nem csal-e szádra fitymáló mosolyt |
| a történeten gúnyolódnod most rajtad a sor |
| amíg egyszer rajtad is majd más nevet |
|
Kirándulás
| A turistajelzés mentén göröngyök |
| gyökerek közt menedékház felé |
| kaptattunk és tréfálkoztunk kié lesz |
| ez a nap Istené az ördögé |
| az ösvény rostálta a csapatot |
| csörtető sorunk szétszakadozott |
| amikor két menetelő között |
| egy szarvasünő robajlott keresztül |
| megtorpantunk s nevettük busz se sztráda |
| a természet kis híján elütött |
| csúfolódtunk is persze ki-ki máson |
| ahogy ez járja egy kiránduláson |
| kapkodtunk levegőért egyre följebb |
| kövek gyérítették szirtek a zöldet |
| majd fölneszeltünk rémült cserregésre |
| az égen apró nyíl suhant s fölötte |
| testesebb árnyék vágott rá s a drámát |
| a szemhatár jótékonyan befödte |
| mi lelassultunk megálltunk a kórus |
| fáradtságra panaszkodni se restellt |
| de a szűk pupillákban tükröződött |
| eztán mindenki névre szóló lest sejt |
| vezetőnk megcsúszott fél lába mélybe |
| lógott egy kar húzta másik emezt |
| s a veszély múltával hallgattuk némán |
| az orv semmiről kattogó lemezt |
| s kiáltott valaki a menedékház |
| dereng ott s már támolyogtunk előre |
| micsoda nap látom azóta is még |
| botladozunk makacsul a tetőre |
|
Lovasom holtomiglan
| Az árokszélen százhúsz éve ücsöröghetett, |
| amikor rám szólt vándordiákra a szántás arcú öreg |
| Egy az utunk végy a hátadra erőm csak eddig tartott |
| fölkaptam és vállamra ültettem a panaszos aggot |
| ügettem szaporán léptem mögém pörgetett kerteket házakat |
| hegyet völgyet erdőt mezőt folyamot százakat |
| fogadót ahol a szívesség fogócskázó ízeivel éltettek |
| nagyvárost lakói közönyénél hiénák sem kegyetlenebbek |
| nem pihenhettem nem torpanhattam meg egy szusszanásnyira |
| oldalamat szorította sarkantyúzta a vén horgasina |
| de nem is bántam a megállj eszébe kinek is jutna |
| amíg friss váltás ágynemű alatta a táj újra meg újra |
| közben fülemben a torokhang folytonos nógatás |
| csobogó vízesés ifjan kinek támadna gondolata más |
| de mintha gyarapodnának meredekebbek lennének |
| mindinkább a kaptatók göröngyösebbek a meredélyek |
| s az alattomos lejtők valahány csak akad ott terem |
| a jóhiszemű porkapáló lába előtt hirtelen |
| nyögvenyelős már a szakács kínálata se sava se borsa |
| csillapítót se szolgálhat föl emberöltőnyi szomjra |
| mindegy már ha rideg ha szíves a falusi a városi |
| mondanám is lovasomnak Nyughassunk végre atyafi |
| ő hajt azonban földomlás égzengés most a hangja |
| szívemet bökdösi bordáimat rugdalja |
| nem száll le rólam cipelhetem ítéletnapig akár |
| csak velem múlik el ez az álcázott tatár |
| akartam ezt a szövetséget vagy sosem akartam |
| mit számít többé nyakamban ül holtomiglan |
| egy patak tükrében megpillantom vonásaimat |
| bizony az én arcom a gyűröttebb szakadékosabb |
|
Két bűvész
| mint saját történelmünk inasa |
| hevertünk de ím felnőttként soha |
| többé egyikünk sem annyira vétlen |
| tapasztalt bűvészek egymásnak estünk |
| kölcsönösen más sorsra bírni testünk |
| tanár s tanítvány csere-szerepében |
|
| Mondhatnám úgy mikor minden csaló |
| leplet ledobtunk éhen jutalom- |
| szemed megláttam s elnyílt ajkadon |
| szótlanul búgott titkolt jeligéd |
| tenyeremben húsod csontod megolvadt |
| s ereim lüktették az aki ott vagy |
|
| Bőröm forrt izzásig hevült burok |
| kelt belőle vijjogva cserepén |
| a földvonzásból szabadult ki ott |
| a ragadozó kivé váltam én |
| és fenségét érzi határtalannak |
| felejtve a teret amerre tengett |
| nekinyilamodik az új elemnek |
| és emberen túli hangokra hallgat |
|
| Azóta nincs kettőnknek visszaút |
| engem határt kicsinyellni tanít |
| te partra törsz két új sors sose fut |
| egymáshoz két varázslat szavait |
| olvastuk óvatlan te rám s reád én |
| birtokunkban nincs ellenmérge meglásd |
| nem azonos közegbe űztük egymást |
| az emlékezetes bűvészparádén |
|
|
Óda a női akthoz
| a szófejtésben egyetértve |
| mellek keblek nagy szócsaládja |
| szád hívja cseresznye-falatra |
| vagy tearózsa színü kertje |
| serkent szilaj önkívületre |
| és a has kicsi puha párna |
| akár gömbölyű domb rugalmas |
| hogy rajta gondodat egyengesd |
| vagy délibábos álmot alhass |
| s a combok a két kapubálvány |
| kemények mégse faragottak |
| biz harapdálni sose jobbat |
| szálas pázsit benne a tündér |
| kútja ha mohón oda szállsz le |
| egyszarvúvá a csodalénnyé |
| kószálsz előre hátra végét |
| s a hánykolódó hogyha párja |
| rázkódó földön az elásott |
| mesehang búg föl nimfa-húsból |
| hasztalan vagy viszontszerettük |
| asszonybokrok íj-karcsú lányok |
| kontinenst cserkésztünk egy aktban |
| untatóbb a glóbuszt bejárnod |
| hallgattunk is az utazásról |
| kincsünkül kaptunk egy világot |
|
Rozsdás hangon hűtlenekről
| Jönnek az új költésü lányok |
| átlábolnom magashegy ormát |
| hogy valaki csodának lásson |
| ez a ropogós bögyü népség |
| ne pengessem többé zenéjét |
| ne fonódjon kéz a kezemre |
| csak párban a legszebb csapatban |
| vadnak rágalmaz táncuk engem |
| fagyküldő holdat rideg erdőt |
| ujjam árnyjátékát szeretnem |
|
Évtizedek étlapja
| szemelgetés a házikert gyümölcsösében |
| csapda hurok apróvad pecsenyére |
| húsevő éhség ösztökélésére |
| erdőjárás akár tilalmas nagyvadakra |
| az érett a nagyúri negyedik |
| terített asztalának főhelyén |
| teknőclevestől medvetalpon át |
| fölszolgálás mézben főtt rózsasziromig |
| az ötödik évtized alig mostohább |
| még mindig dús teríték mögött |
| bár az asztalfőtől egy-két hellyel lejjebb |
| a következő évek mindegyike azonban |
| félig üres szoba itt-ott harapnivalóval |
| megkezdett sódar piaci záróra |
| fonnyadozó zöldféléjével körítve |
| kései idők már a konyha sarkában |
| jótét egytál ami épp megmaradt |
| s amikor már nem is az éveket |
| a hónapokat guberálod össze |
| bozóttüzek után a füstölgő tarlón |
| megpörkölt szöcskére és az ágon |
| megsült vadalmára vadászol |
|
A kegyelet lányai
| A főútról mellékösvényre térve |
| öltözve közhírré tett feketébe |
| arcukon könny barázda mélabú |
| kezükben virág ásó koszorú |
| asszonyok törnek lányok seregestül |
| bokáig zörgő avaron keresztül |
| ki dacosan a semmibe mered |
| ki súly alatt botorkál téveteg |
| ki elgurult derű után a földet |
| vizslatva konokul előregörnyed |
| és akad harsány kelmében aki |
| függetlenségét fennen hirdeti |
| de mind-mind sírkőhöz kereszthez érnek |
| ahol a fiak nyugszanak a férjek |
| vagy bal kézről az uruk legalább |
| s a nőszövetség nyomban nekilát |
| gyomlál ültet majd meggyújtja a mécsest |
| markában tartja végképp már az édest |
| lehetett hétszám tekergő zsugás |
| otthon rideg máshol szoknyavadász |
| hajnalban hazatántorgó borissza |
| kinek belső zsebből fordul ki titka |
| ki száját bevarrja a küszöbön |
| ki a drágának ököllel köszön |
| csibészek ütődöttek valahányan |
| zsarnokok papucsok végleges ágyban |
| ahol többé egyikük sem szabad |
| elviselnek bütykös lágy ujjakat |
| zöld paplanukat egyengesse fürge |
| mozdulat s rá is ülnek nyughelyükre |
| rájuk különös igéi peregnek |
| a gyűlöletnek és a kegyeletnek |
| ám ha fölöttük repülő dörög |
| a kiszolgáltatott had nyöszörög |
| felhördül és sóhajtozik utána |
| sorompót nem tűr a gép útiránya |
|
Virágválasz
| kellek neked ha ezt súgod |
| dudorásszál csak és menten |
| fölbuzdulva halk hangodon |
| társad leszek itt a földön |
| mormold el egy pogány titkod |
| meglásd tüzes szirmot bontok |
| vörös cirmos sárgát lilát |
| csak duruzsolj susogj tovább |
| tágra tárok minden kelyhet |
| csészét fészket méznevelőt |
| sose bánd hogy nem beszélek |
| szólj s én veled együtt élek |
|
Lennél csak lábnyomom
| Árnyékom leszel ezt ígérted |
| egyik cím poszt sincs ínyemre |
| a látszattal ellentétes amúgyis |
| a rangrend pórázra az élőt |
| s én a lázadás napjait szerettem |
| ki ádázódhat éjszakái ellen |
| érintetlen skalpomat rejtegetve |
| legyen beíratlan munkakönyv |
| új útitárs kockadobás reménye |
| s te megkettőzés robotjára fognál |
|
Négykézláb Nagy Frigyes
| Négykézláb kúszik araszol |
| fölgyorsul hadműveletének |
| szuronyát szegezve az égnek |
| s nagyratörő tekintetét meg |
| mered-e holmi gyatra korlát |
| és minden percben győz ügyes |
| vert ellenére Nagy Frigyes |
| s pálcája díszegyenruhája |
| mellén számos kitüntetés a |
|
| Aztán a lépcsők grádicsán bár |
| könyökén csak föl hímnemű |
| de ember- de kisdedfölötti |
| föláll s zászlaját gyufaujját |
| azaz világszerte tanulják |
| Peary feszít ott Cook a doktor |
| s tudorok hirdetik a Sarkot |
|
| Ám a hős is hallatja hangját |
| vau vau plüsskutyáját mutatja |
| ham ham közli éhét töményen |
| s már egy nép ínségét tudatja |
| a hang mind teltebb messze zengőbb |
| amint az ének tiszta nyelvén |
| szólít bennünket Pavarotti |
| ez az eleven zeneszekrény |
| törvénye terhét elbeszéli |
|
|
Akik másszor voltak
| Kidőltek túlértek már pőre lelkek |
| az emlékbe költöztek át a szó |
| csak lezárt regényük körül kerenghet |
| tragédiájuk nem jelenvaló |
| egy párbeszédbe néha belopódznak |
| egy gesztusban fölködlik szellemük |
| s áltatjuk konok magunkat a holnap |
| ugyanolyan nap lesz majd nélkülük |
| egy találó kifejezés fülünkbe |
| csendíti hangjuk s lépünk is tovább |
| egy eszme rájuk fordítja eszünk de |
| ugyanúgy hajszolunk gyarló csodát |
| pedig egy-egy kontinensünk veszett el |
| velük délszaki sziget elmerült |
| ágálhat a színen zúghat az ember |
| nem tölti meg utánuk azt az űrt |
| magashegység párák fölötti csúcsán |
| tág fennsík újjáköltő ózona |
| a megbékélés fensőbb álma Gyurkán |
| kívül más nem vezethetett oda |
| tájfun söpörte el tarka korállszirt |
| társaslétet csúfoló majmait |
| s hajótöröttjét kiről messze látszik |
| nagyzás bohóca s urukat Lacit |
| a bútor mosdó létra lift a díszlet |
| maradt de heherészés se sirám |
| semmi életjelük kivágta nyeszlett |
| nyelvük angolos távozó Iván |
| hogy törődnénk a veszteségbe abba |
| süketnéma környezet vesz körül |
| pusztán fuldoklunk levegőtlenül |
| s kísér bábusereg humortalanja |
|
Történik derengéskor
| Mi volt ez Egyhuzamban alvás |
| egyetlenegy éjszaka nem más |
| s az órát derengésre vélve |
| látja jelet véstek már küszöbére |
|
Veszendő jelenések
| jártak-keltek ott csapatostul |
| nos ennyi volt éppen csak ennyi |
| meg szeretkezni hébe-hóba |
| nevem ággal karcolva hóba |
| járkáltak bennem csapatostul |
|
Az obsitos
| egy obsitos már csak veszít |
| ha regét gerjeszt régi rangja |
| s telefonon hívják kalandra |
| rajongójával ülve szemben |
| dérvert gyümölcs fanyar ize |
| s ha megpendülne kedve újra |
| nem vonzzák műemlék csodák |
| szúrás kergeti görcs tovább |
| lest vet neki a nyári hőség |
| természetnek nem játssza hősét |
| sem csalogatja csak a sut |
| ha mindebben nem nagyra nőtt bajt |
| lát s fölülemelkedve főt hajt |
| bölcs mert ez is tapasztalása |
|
Dudorászás
| s életrajzom lenne csak ennyi |
|
Utózönge
| Nem igyekszem keveset dolgozom |
| új napom már csak egy-egy |
|
| Kidolgozni vagy elmélyíteni |
| minek belőle úgyis ezt azt |
|
| torzója mást nagyobbra nőni |
|
|
|