Rovások

tűnt idillre Egykori szerelem kifordított tarisznya varratai között mézeskalács illat   rovás A mennyedbe vivő létrát naponta használt szerszámokból ácsolják   világjárás Nem az indulás megmintáz az érkezés ó ti szentté erőlködő torzult vonásaink   helybenjárás Útra kelni távol lenni boldogan bokrosodva kengyelfutó szívem otthona gyökeresedni valahol épp nincs soha   a túlság dicsérete Semmi csak a túlság szép ahogy többé soha még egyszer önmaga