Élővilág

A dombtetőn az őzek szobrot álltak
kihívásul
a szétterített sakktábla világnak
Jó lett volna pedig
a játszmában iratlan új szabály
huszár nem üt
helyette marján megcsapkodott
őz riadtan iramodva
zilálja az állást össze-vissza
Látványon innen rejtett őz lakik
álltában nyargalja csüdjét habossá
túlról futton fut szimatolva
irhájában a rőtvadat
a testi végtelen hámjába fogta
Ezek beállítások
terepszínben találkozunk
gereznájukban alvók
iramlók lesben állók
erdőszélén a hökkenetnek
ideát én
töprengve sorompóimon
odaát ők
fülelve az ösztön végszavára
ideát én
az élővilág csillagásza
odaát ők
a természet boldog kristályába zárva
Jelenlét tartós napfogyatkozás
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]