Zörgetés Zuboly ablakán

Ébredj kelj fodros világ szálkás talapzata itt neked írtak néhány hálás jelenetet megpendülsz istenülsz a nagyok borostyán történetének zárványa vagy elnézegetnek pihenésül Mert nagyurak nyilamodnak vadászni édes tévedésekre elvesztik magukat egy nyári éjszaka fűszer-növényei átütnek bőrükön befülledt évtizedes szenvedélyüket rikoltozzák kos kandur pávián hangján világgá s mi ez a hallali csak szó csak üreges szó csontos erő terítéke sötétben pitypang-pehely is lehet s ki távlata-sincs homályban lakott majd maga kászálódik latyakos gereznából elő ha nő a fény Gyűrű-fordításra tündérkedik aki ujján tisztelendő követ hord De te tudod egér-rágcsálás porlaszt minden éjt a surranások kifürkészhetetlenek s titkolt vájatokból törnek elő alvók pántolatlan nyögései te dongafa görgő hordóban egy a sok közül a bütykös markúval maradj a vérző ujjúval a heges kezűvel óvd a csúful kapott szamárfejet nem vagy csak egy név a komédiában nincs élő ki elmondja más mi voltál elzengett szöveget ki nem vakarhatsz s ha érdesebb hangokon köszörülgetsz rettenetükben a finom szivek talpadat látómezejükbe húzzák Ébredj serkenj kell a kórusba dadogás is a megborzongó szalonnasütőknek amin fönnakad az emlékezet a megtört szólamon elcsukló dallamon ember füle ilyet ember szeme ilyet számon ki se ejthetem amit ébren álmodol