Az érc-vendég

Ki tudja mennyi éve a téren ólmozott magányban ült betöltetlen űrben közszemlére téve s én félrecsuklott tengelyen menekülve összemarkoltam szertepattant szózatokat s képébe hajitottam Tégy végre valamit te ólom-élet Fölkelt s lelőtt egy hanyatló napot Test nélkül az űr csak a semmi s élni éveket fénytelen nem lehet aranyfüstöt a nap helyére tenni látó-pontnak dermedtem a térre