Regény

Mintha kitárt ablakból figyelném hámba roppant csődör indulattal lefektetett pisztolyként utaztam az út mentén a szerencsejáték törökméze tüzi parádéja kormos erdő hamujából ének gyiloklesőn irtáson keresztül szétterpesztett combbal föltoronyló ismeretlen céltáblám felé Ami marad végül azutánra ujra naiv állványozás vásár lőporfüstről öntudatlan képpel fútt rikoltó papirtrombitái tohonya lekonyuló fülekben duhaj fütty csak a tovaszáguldás a televényt tarack-konoksággal ők verik föl önként gavallérok unt mezejük élő pipacsául agyán nyugvó pihentetett fegyver csődöröm a fű közé kicsapva