Álom

Betértem ide engedjenek föl csontjaim Micsoda szállás szoros falak közé vezettek poggyászom más kezében lódulnék máris ki a szabadba fűszerekért élünk arcok lampionjai köréjük gyülekeznék de hol az ünneplőm a vigadókkal együtt pörögni röptető sarum jeltelenségem befödni hol van patyolat ingem teremtett tárgy ott állok jelöletlen éjszakában Világtalan csigalépcsőn futkározom le és föl matatok a homályban mikorra a sutból rendre előkerülhet sarum makulátlan ünneplőm patyolat ingem rakva kicsiny motyóba elhatárol egy testet és a test kirajzol föléje hajló arcokat fölfedi végre a tanú gesztusok vallomását a kioltott világít