Szép éjszaka

Szép éjszaka üvegen át hajdan bekukkant lány-alakok asztalomhoz két oldalamra ültek egymással koccintottak a kiömlött sörfoltot letörölték szembenézőim arca elhomályosult kifakult mint fák havas szellemképe s függtem madár-lebegéssel öröm elé hallgató semmiben s ki Keats-szel együtt nem tudtam soha mért nevetett föl álmában éjjel most kolonctalan elememben értettem és lebegtem