Hol volt

hol nem volt lett világosság felé tapogatódzva rámaradt ez a halál az elveszett kő-súlya nyomja az önnön éjjelében araszolva szólítatlan fohászkodót ráspoly-hang a felelete minden lépte ólomcsizmájú másnak hajlítatlan jegenyeként menetelő utitársnak ki ismeri az arc titkosírását ki ismeri szertehúzó csontokon a látatlan tehert a duplán cipelt porhüvelyt útközben a világosság felé