Hóember

Összekotornak majd utána nehézkedő tárgyakat horpadt keménykalap egy-egy szénrög hullott répa rúdon pár szál cirok magvaszakadt világgá futása kerítetlen televényén nem fogant meg helybenjárás aggságának foglya Fintortalan üzenetét kerülközött holmik szertartása rég előrajzolta A hóember sose mozdul ha átélnéd milyen érzés hómagányban megállni időket a hóember sose strázsál csapatostul Ő az aki nem él sosem mégis aggaszt és igéz aki csak egyszer egész roskasztja a teljesülés Déli szélre töpped átváltozik aki mind kisebb létbe bujva csergetegek regéit sűriti míg tengerré nem teregeti s felejti a szerepet amit majd a nevetni tudó arc új legendává szövöget