A hírnök
|
In memoriam Rónay György
| Szívtől szívig mint háztól házig |
| haladt s vonultak rajta át |
| s ez a menete volt a kongatás |
| asztalfán falon csontokon |
| vagytok csupán ezt az üzenetet |
| hordozta mind bukdácsolóbban |
| hisz föl-fölvetette a számüzöttet |
| szárnya s húzta az idegen súly |
| vendég nevén sok angyalgazda |
| mert jó mulatság röpködőnek |
| békés makkolás elvarázsolt |
| szemnek mely nem jár sose máshol |
| csapongni túrni úgy ahogy |
| aludni nyitott szemhéjak alatt |
| s nem juthat ó-honába vissza |
| feltört lábbal légszomjasan |
| hír vércsomóit és virrasztva hunyt |
| szemmel tartja nagyobbnak egyre |
| a tudást amely botorkálni verte |
| Cikázva sorsunk szöcske magasában |
| ezért kellett szeretni bátran |
| vackunkon tipródva a porban |
| ezért kellett szeretni jobban |
|
|