Újkori mágusok vonulása

Folyvást léptek mint lóról szállitott napkeleti királyok kiket sors űz de csillag nem irányít lépkedtek egyre lépkedtek ahogy embernek valónál nagyobb terhével végpercén anya döcög elüldögélő korok távlatából egykedvű tenyészet fölött dolguk tevő seszínű rovarok pedig lábuk vonszolva akaratlan talpukon nyomról nyomra súlyosabb a küszöb sara kert agyagja zsigerükben a sértett föld mozog gyerekszemnek nagy harmonika tátog az övékben kicsinyített ablakok s örökké folytak az utak a hódara házsártos monológja fülükbe jó tanácsot nem sugott csupán egy hang lépj értem s még egy értem s már évtizedek óta nincsenek csak pillantások hangok menetelnek és a felszínen helyük sebe mélyül utánuk jelül beszakad