Testben körutazó

Reggeltől alkonyig aki téved testbe zárt konok körutazó repedező deszkái közé este is testben tér meg de mikor éjszakánk födele újra csak fölhasad nappali alvók aludjanak ám én lássak nyitott szemmel szőtt álmokat melyeknek nem támad mása sem éhen aznapi átváltozásra Énemnek lakatolt ajtaján át szívugrató látványok elé megyek aranylani boldog másul vállamon utazó ablakom tán lehet kéznyujtásnyi közelben holdtöltéjén egy arc sorsát lelnem míg laza erdeje píneáknak könyököl be vándor keretembe sötétlő függönyüket csikozzák zápor-pászmák és a napsugarak szünetjelek nincsen bizonyosság csak egy pár imbolyog önfeledten s míg zaklatom a jó irányt kérdve szemerkélhet a lány válláról le se véve kezét a fiu szól minek egy fa még ha Tassonak volt is a tölgye ezret találhat e rengetegben