Pásztorfej

Összeábdált épület félrebillent cicomátlan formának nyers letarolt lét szalmaszála nem utolsó ezredekig is tanyáznak viszontlátod ilyen házban a természet puszta gyöke letört gyürke egyenetlen csak ahogy az évek vásták makrapipa mezsgyétlen füst tarjagos lágy derengését lilás árnyat dob rá napnak talapzata bütykös marok tekert háncsa az időnek összefűzi ne porladjon szét névtelen meddő kőnek